Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Medgyesi Pál: Az Elek-téglagyári 10–11. századi temetőrészlet

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA máció. (FEHÉR - ERY - KRALOVANSZKY 1962 34, 274. tétel.) A TEMETŐ IDŐRENDJE Mint láttuk, a feltárt sírok egy magyar köznépi temető részét jelentik. A leíetanyag alapján a kora Árpád-korban temetkeztek ide egy közeli település lakói, talán éppen az akkori Elekről. Elek község neve az egyik feltevés szerint az Elek személynévből származik, magyar névadási szokás révén. (KISS 1988 414.) Más feltevés szerint a magyar nyelvemlékekből ismert Vélek személynévből eredeztethető, a szókezdő v lekopásával. (KISS 1988 414.) Valójában a két dolog összefügg, mert maga az Elek személynév is a Velekből származik, melynek eredete ismeretlen. (LADÓ 1978 153.) Amennyiben hitelt adhatunk a munkások elbeszélésének, mely szerint lócsontokat is találtak, s feltételezzük, hogy a Banner Benedek által kibontott lókoponya és lólábak sírból származnak, akkor a temető használata esetleg már a 10. század végén elkezdődött, majd a 11. században folytatódott, legalább Salamon király uralkodásáig. IRODALOM FEHÉR 1957 FEHÉR Géza: Beiträge zum des ungarisch-slawischen Zusammenlebens. ActaArchHung 8 (1957) 269-318. FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962 FEHÉR Géza - ÉRY Kinga - KRALOVÁNSZKY Alán: A Közép-Duna-Medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti tanulmányok. II. Budapest 1962. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. A-K. Budapest, 1988. Ladó János: Magyar utónévkönyv. Budapest, 1978. 153. SZABÓ János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában. EME 16-17 (1978-1979) [1980] 45-125. SZŐKE Béla: A honfoglaló és a kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok. I. Budapest, 1962. SZŐKE Béla Miklós - VÁNDOR László: Pusztaszentlászló Árpád-kori temetője. FontArchHung. Budapest, 1987. TETTAMANTI Sarolta: Temetkezési szokások a X-XI. században a Kárpát-medencében. StudCom 3 (1975)79-123. TÖRÖK Gyula: Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhunderten. Budapest, 1972. KISS 1988 LADÓ 1978 SZABÓ 1980 SZŐKE 1962 SZŐKE - VÁNDOR 1987 TETTAMANTI 1975 TÖRÖK 1972 DER GRÄBEFELDTEIL ELEK-TEGLAGYAR AUS DEM 10.-11. JAHRHUNDERT Im Februar 1951 stieß man bei der Lehmgewinnung im Gebiet der an der Straße zwischen Lőkösháza und Elek gelegenen Ziegelei auf Menschenknochen. Zwischen den zutage geförderten Knochen waren Bronzearmringe und Haarringe. Außerdem legten die Arbeiter ein an den Seiten und Enden mit Ziegeln ausgelegtes Frauengrab frei. Im Grab fanden sie einen bronzenen Tierkopfarmring, einen Haarring sowie einen aus Silber gedrehten Fingerring. Benedek Banner nahm an dem Fundort eine eintägige Rettungsgrabung vor. Er sammelte die Funde ein und legte ebenfalls ein Grab frei, das einen Bronzearmring und einen bronzenen Haarring enthielt. Zum Teil gelang es ihm auch, das Skelett eines Pferdes freizulegen. Doch konnte er nicht feststellen, ob es sich um eine Reiterbestattung handelt. Am gleichen Ort führte in der zweiten Februarhälfte und Anfang März 1951 Dezső Csallány eine Ausgrabung durch. Ihm berichteten die Arbeiter, daß bereits rund 100 Gräber zerstört worden wären. Dezső Csallány legte insgesamt 44 Gräber frei. Im Fundmaterial waren Haarringe mit S-Ende, gedrehte Bronzefingerringe, ein geflochtener Fingerring aus Silber, einfache offene Bronzeringe, Perlen, bronzene Ohrgehänge und Silbermünzen. Die bestimmbaren Exemplare sind Münzen des Königs Salamon. Das Alter des Gräberfeldes kann aufgrund der Funde ins ausgehende 10. bzw. 11. Jahrhundert gesetzt werden. Pál MEDGYESI Munkácsy Mihály Museum H-5600. Békéscsaba, Széchenyi u. 9. 202