Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kustár Ágnes–Skultéty Gyula: A benepusztai honfoglalás-kor férfi koponyarekonstrukciója

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLQGICA 1996 A BENEPUSZTAI HONFOGLALÁS-KORI FÉRFI KOPONYAREKONSTRUKCIÓJA KUSTÁR ÁGNES SKULTÉTY GYULA MTM Embertani Tár Anthropologisches Forschungsinstitut Budapest Aeschl 1. A FELTÁRÁS KÖRÜLMÉNYEI 2. ANYAG ÉS MÓDSZER A tanulmányunkban szereplő idős férfi koponyáját, több honfoglalás-kori régészeti lelet kíséretében 1834 nyarán, pásztorok találták meg Benepusztán. A leletek előkerülésének körülményeiről így számol be Jankowich Miklós (JANKÓ

WICH 1834): „Е folyó esztendőnek Június és Július hónapiban uralkodó szárazsága, Pest vármegye kebelében a Jász földön helyhezett Bene pusztának sivány homokát inkább és inkább folyóvá tévén okozá egyszersmind, hogy a szeleknek száraztó ereje mélyebben behatván, valamely lovával együtt összerogyott hős csontvázát feltakará, melly a pásztoroknak szemébe tűnvén mennél ritkább vala előttök emberi, és állati csontokat egy halomban látni, annál inkább gerjészté őket bővebb vizsgálatra, s észre vévén, hogy az embernek feje, lova mellett, körülötte pedig több rendbeli csillogó ékességek hevernének, úgy itélék, hogy mind az emberi, mind saját terhétől több illy lenyomatott, és netalántán aranyból készült czifrázatokra is akadhatnának. Csak ugyan reá is akadtak a lovagnak, szinte mint lovának, többnyire minden csontjaira, és ennek egészséges fogai között vas zabiájára is, azon formában mellyben most is a magyar csikós pásztoroktól használtatik, és gyakoroltatik. A lovagnak épen megtartatott feje-koponyája, több század lefolyta alatt, essők, és verő-fény ereje által különös elefánt-csonti fejérseget nyert, noha az előfogai, (talán a lerogyás erős rendítése miatt) nagy részint kihullottak, de a hátúlabbiak egészen egészségesek, és olly állapotban vannak, melly hősünket 30. és 40. esztendős korúnak nyilván vallja. Azonban agya-koponyája és homloka, a kiszenvedett szörnyű csapásoknak s éles vágásoknak mai napig fenntartott jegyeit, s halálának okát, valamint is sok veszedelmes csatákban vitéz forgását bizonyítják". A vizsgált koponya jó megtartású, a postcranialis vázrészlet azonban sajnos nem került begyűjtésre. A koponyát a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani tára őrzi 1432. leltári szám alatt. Az elhalálozási kor meghatározásában a koponyavarratok endokraniális felszíni elcsontosodásának Broca szerinti (in: FARKAS 1972) fokozatait, valamint az ektokraniális felszíni obiiteráció Meindl és Lovejoy (MEINDL-LOVEJOY 1985) módszere szerint megállapított fokozatait vettük figyelembe. A nemet a koponya nemi dimorfizmust mutató anatómiai jellegei alapján határoztuk meg (ÉRY-KRALOVÁNSZKYNEMESKÉRI 1963; ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970). A metrikus vizsgálatok során a koponya abszolút méreteinek felvételében a Martin-technika (1928) szerint jártunk el. A koponya jelzőinek osztályozását Garson, Martin-Saller és Kollmann, (in: FARKAS 1972) beosztása alapján végeztük. A fotókat Kéve András, a táblázatokat Makra Szabolcs készítette el. Ezúton mondunk köszönetet segítségükért. 3, ÁLTALÁNOS EMBERTANI ANALÍZIS 3.1. Az életkor és a nemi kífejezettség mértéke A Benepusztáról előkerült honfoglalás-kori férfi életkora Lipták (LIPTÁK 1957) szerint 45-50 év, míg e tanulmány szerzői idősebbnek, 55-65 évesnek tartják. A nemi kífejezettség reprezentációja -0,25 (1. táblázat). A koponyára jellemző, hogy férfias és nőies jellegek egyaránt megfigyelhetőek rajta. Férfias jelleg a glabella illetve az arcus superciliaris fejlettsége, a protuberantía pccipitalis externa és línea nuchae superior erőteljes kiemelkedése, a foramen occipitale magnum nagy mérete és a protuberantía mentalis elő 179