Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Liska András: Régészeti topográfiai adatok Szentes környékének 7–9. századi településtörténetéhez

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA VIDA 1991a 132.). A fazekakat vízszintesen futó, egyenes és hullámvonalban bekarcolt vonalkötegekkel díszítették. A 76. lelőhelyen találtuk az egyetlen bepecsételt, rácsmintás díszű edénytöredéket. A cserép egy vastag falú fazék, vagy cserépbogrács oldaltöredéke lehet, amelyen bepecsételt, rácsmintás díszítés látható (1. tábla 4.). Szőke Béla Miklós és Mesterházy Károly a bepecsételt rácsminta megjelenését az edényeken a 8 9. század fordulójára, illetve a 9. századra helyezik (SZŐKE 1980 187; MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983 122.). Az ilyen módon díszített töredékek a Békés megyei lelőhelyeken és Veresegyház határában is edényfedőkkel, sütőharangokkal, valamint kézzel formált bográcsokkal együtt fordultak elő. A Szentes környéki lelőhelyek közül csupán az 57. és a 60. számúnak a leletanyagában tudtuk edényfedőknek a töredékeit elkülöníteni (1. tábla 5.). A fedők méretét a töredék alapján nem lehetett meghatározni. Általában 16-18 cm átmérőjű, 5 - 6 cm magas példányok voltak jellemzők a korszakban. A fedők kronológiailag a késő avar kori leletanyagba helyezhetők (BÁLINT 1991 47.). Az 57. lelőhelyen a kézzel formált fazekak peremei között nem találtunk olyat, amelynek a pereme fedőtartós lett volna, ám a lelőhelyen gyűjtött, korongolt edénytöredékek közül többnek a pereme fedőtartó árokkal volt tagolt. Összesen öt lelőhely anyagában fordult elő sütőharang töredéke a 16; 57; 60; 76. és a 111. lelőhelyen. A vastag falú, kifejezetten durva kidolgozású, alig átégett sütőharangok anyagát cseréptörmelékkeí és szerves anyaggal sovány ították. Falvastagságuk 1,6 - 1,8 cm, peremük lekerekített, színük világossárga. Feltehetőleg egy megvastagodó, kerek átmetszetü fülük volt, amely felül helyezkedett el (2. tábla 1.). A sütőharangok átmérője, párhuzamok alapján kb. 30 - 40 cm között lehetett (BÁLINT 1991 59.). A kerámiatípus a késő avar kor késői szakaszára keltezhető, előfordulása több esetben párhuzamba állítható a kézzel formált cserépbográcsok megjelenésével. Ez utóbbi típus 8. századi megjelenésének ötletét Vida Tivadar vetette fel (VIDA 1991b 392.), ez utóbbi elgondolás szerint a sütőharangokkal együtt ezek az edények jellemeznék a klasszikus griffes-indás népesség 8. századi telepeinek keramikáját. A korábbi elképzelések szerint ezek a típusok csak a 8 - 9. század fordulóján jelentek meg, de igazából csak a 9. század keramikájára voltak jellemzők (SZŐKE 1980 187; MESTERHÁZY-HORVATH 1983 122.). Á terepbejárásaink során gyűjtött korongolatlan edénytöredékek közül a 60, lelőhelyen talált, kézzel formált cserépbogrács peremének és belső fülének töredéke az egyik legszámottevőbb darab. Az edénytöredék vastag falú, anyaga cseréptörmelékkel soványító«, belső oldalán, közvetlenül a perem alatt indul a vízszintesen elhelyezkedő, ovális átmetszetü fül (4. tábla 1; 5. tábla 1 - 3.). A hasonló, korongolatlan cserépbográcsok belső függesztőfülei szintén közvetlenül a perem alatt, vagy majdnem a perem alatt helyezkednek el, ám az eddig publikált darabokon két függőleges lyuk látható (SZŐKE 1980 Abb. 5/13, 15; Abb. 8/15, 16; MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983 5. kép 5, 6.). A felfüggesztésre szolgáló füleket a bogrács peremének belső oldalára a megformázás után ragasztották fel, átlyukasztották, és kiégették. A 60. lelőhelyen gyűjtött töredéken ezzel ellentétben csak egy fül van. A felfüggesztés ebben az esetben is valószínűleg zsinórral történt Sajnálatos, hogy a tárgyalt töredék belső oldalán a cserép törésfelülete éppen az egyik oldal fülindítására esik, így nem dönthető el, hogy a szimpla fül magányosan volt-e az edényen, vagy eredetileg volt közvetlenül mellette egy másik ugyanilyen fül is. Ez utóbbi megoldás is elképzelhető, ám ebben az esetben is teljesen egyedi darabról van szó. Szőke Béla Miklós közli egy hasonló bogrács töredékét a Szarvas 149. lelőhelyről (SZŐKE 1980 Abb. 6/2.). Ezen töredék esetében jól sejthető, hogy a meglévő egyszeres fül mellett egy másik is volt, ami letörött. A 60. lelőhelyen talált példánynál ez nem állapítható meg egyértelműen. A tárgyalt bográcstöredék eddigi egyetlen analógiája egy Szegvár határából származó, közöleti en, terepbejárási gyűjteményből származik (6. tábla 1.). A Ludasi csatorna tájáról előkerült töredék belső oldalán, közvetlenül a perem alatt, egy vízszintesen elhelyezkedő fül látható. Ezen töredék esetében sem állapítható meg, hogy a „szimpla fül" eredetileg valóban magányosan szerepelt-e, vagy volt mellette egy ugyanolyan, másik fül is. A töredék külső oldalán, és a belső fül felső részén bepecsételt, rácsmintás díszítés látható. A rácsmintának a fent tárgyalt keltezése alapján a töredék kronológiailag a 8-9. század fordulójára helyezhető (SZŐKE 1980 187; MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983 122.). Az említett bepecsételt fültöredék mellett a terepbejárási anyagban azonos lelőhelyről származik egy kézzel formált, bepecsételt, rácsmintás edény töredék, és egy késő avar kori, korongolt sárga palack fenéktöredéke is. A sárga kerámia jelzi a leletegyüttes korábbi keltezésének lehetőségét, hiszen ezek az edények a 8. századi avarság jellegzetes tárgyai voltak (GARAM 1969 239.). A sütőharangokkal kapcsolatban fent már említettem, hogy a korongolatlan cserépbográcsok 8. századi keltezésének lehetőségét Mesterházy Károly és Vida Tivadar is felvetette (MESTERHÁZY 1985 160; VIDA 1991b 392.). A Szentes 60. számú lelőhelyen talált bográcsperem tehát ezek alapján legfeljebb a 8. és 9. század fordulójára keltezhető. A tárgyalt lelőhely anyagában előfordultak sütőharangok, ujjbenyomásos peremű fazekak, edényfedő, apróra tört kaviccsal és finomra szitált homokkal soványított anyagú, korongolt fazekak töredékei is. A leletanyag A tárgyak a szentesi Koszta József Múzeumban, a 88. 17. 1 - 8. leltári számon találhatók. A korongolatlan cserépbográcsok problematikájának sokáig egyik legjelentősebb kérdése a tárgyak 10. századi keltezésének lehetősége volt (FODOR 1975 250-265; TAKÁCS 1986 88-92, 108-111). Ma már látjuk, hogy a magyarság leletanyagához köthető korongolt cserépbográcsok előképét nem kell feltétlenül a késő avar kori, kézzel formált bográcsokban látni (MEDGYESI 1991 120; VIDA 1991b 390.). 164