Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Liska András: Régészeti topográfiai adatok Szentes környékének 7–9. századi településtörténetéhez

LisKA ANDRÁS:RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIAI ADATOK SZENTES KÖRNYÉKÉNEK 7-9. SZÁZADI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ kronológiailag a fent említett edénytípusok, és az ezután tárgyalandó korongolt kerámia alapján a 8. század második felére, a 9. század első felére helyezhető. A terepbejárások során gyűjtött korongolt edénytöredékek egy kivétellel fazekak töredékei. A 16. számú lelőhelyen egy finom homokkal soványított anyagú, igényes kidolgozású sárga bögre oldaltöredéke került elő, amelyen a bögre letörött gyűrűfülének csonkjai is láthatók

7 (2. tábla 2.). A sárga kerámiát a sírokból előkerült további mellékletek alapján Garam Éva a 7 - 8. század fordulója és a 9. század eleje közé keltezte (GARAM 1969 233.). A gyűjtött, korongolt kerámia másik csoportját az apróra tört kaviccsal soványított anyagú, közepes falvastagságú, szürkésbarna, vagy vörösesbarna színű fazekak töredékei alkotják. A töredékek alapján feltételezhető, hogy a lassú korongon készült, talán gömbös testű edényeket magasabb hőfokon égették. A töredékeken párhuzamosan, vagy hullámvonalban bekarcolt vonalkötegek jelentik a díszítést. Ilyen töredékek kerültek elő az 52; 57; 60. és a 111. lelőhelyen (2. tábla 3; 4; 3. tábla 1-3.). Az ezen típusba sorolható keramikát Vida Tivadar a 8. századra keltezi (VIDA 1991a 136.). Az előző csoport példányainál vékonyabb falú, jobban átégett, dominánsan vöröses színű, nagyobb szemcséjű homokkal, és porrá tört kaviccsal soványított anyagú kerámia alkotja a korongolt edények harmadik csoportját. Ezen harmadik csoportba tartozó töredékek az 57; 60; 76; 111. és a 161. lelőhelyről kerültek elő (3. tábla 4-8.). A töredékek kizárólag fazekak darabjai. Peremeik több esetben profiláltak, fedőtartósak, díszítésük meghatározó eleme az egyszeresen bekarcolt, körbefutó vonal, valamint a finom, laza vonalban futó, bekarcolt vonalköteg. Hasonló típusú edények az Örménykút 54. számú lelőhelyen feltárt település anyagában fordulnak elő. A lelőhely neve alapján „örménykúti típusú" kerámiaként ismert edények egy részét a 9., egy másik csoportjukat a 10. századra keltezik (VIDA 1991b 391.). Hasonló keramika került elő Hunyáról is, ez utóbbi telep ilyen típusú kerámiával A felszíni gyűjtés eredményeképp előkerült leletanyag alapján tehető kronológiai következtetések buktatóira fent már kitértünk. Egy ásatás során a lelőhely kronológiai horizontjaival kapcsolatban nagyon sok újabb információhoz juthatnánk, hiszen az sem elképzelhetetlen, hogy nem egy folyamatos életű telepről, hanem különböző korú megtelepedési periódusok leletanyagának a felszínen történt egybemosódásával állunk szemben. A 16. számú lelőhelyen sütőharangok töredékei is előkerültek. Az ilyen típusú kerámiát az Árpád-kori edénytöredékektől meglehetősen nehéz megkülönböztetni. jellemezhető része az ásató szerint a 9. századra tehető. A kerámiaanyag elemzése során kiderült, hogy az általunk talált 8 avar kori lelőhely közül egy sem keltezhető a korai avar korra, mindet a 8. század második felére, leginkább a 8. és 9. század fordulójára, legfeljebb a 9. század közepéig lehet keltezni. A lelőhelyek többségéről, a 16; 57; 60; 76; 111. lelőhelyről gyűjtöttünk sütőharang töredéket, ezen leletegyüttesek: közül egy-egy tartalmazott bepecsételt rácsmintás díszű töredéket, és cserépbogrács töredékét. A felsorolt lelőhelyek közül a 16. kivételével mindnek az anyagában előfordult az „örménykúti típusú" kerámia is. Ez utóbbi négy lelőhely kerámiáját a 8. és 9. század fordulójára, illetve a 9. század elejére keltezhetjük.

10 A 16. lelőhelyen korongolt sárga kerámiát, az 52. lelőhelyen szinte kizárólag apróra tört kaviccsal soványított anyagú, kézikorongon formált kerámiát találtunk. Ezen leletegyüttesek kronológiailag a 8. század második felére helyezhetők. A Szentes környéki temetők és a települések leletanyagát összevetve jutottam arra a megállapításra, hogy az elsősorban a 8. századra keltezhető sírok és a 8. és 9. század fordulójára keltezhető települések kronológiailag nehezen hozhatók párhuzamba. Valószerűbbnek látszik, ha elfogadjuk a vitatott kronológiai elhelyezésű kerámiatípusoknak (sütőharang, korongolatlan cserépbogrács, apróra tört kaviccsal, és nagyobb szemű homokkal soványított anyagú fazekak) a tárgyalt földrajzi régióban történt megjelenésének korábbra, a 8. századra való keltezését. Ilyen módon párhuzamba hozható a griffes-indás típusú temetők anyaga a sárga kerámiával keltezett, sütőharanggal és korongolatlan cserépbográccsal jellemezhető települések leletanyagával. Véleményem szerint a késő avar korra helyezhető temetők népességében kell látnunk az említett és elemzett kerámiaanyag által jelzett egykori avar telepek lakosságát. A griffes-indás leletanyaggal jellemezhető népesség használta a töredékekben megtalált sütőharangokat, korongolatlan cserépbográcsot, kézikorongon formált fazekakat, edényfedőket, és a korongolt, sárga bögrét.

} Az ásató Szőke Béla Miklós szóbeli közlése. Az ún. „örménykúti típusú" kerámia pontos keltezése nem ismert, az anyag publikálatlan. Az ilyen módon párhuzamba állított leletanyag abszolút időben való elhelyezése újabb problémákat vet fel. Kérdéses, hogy valóban a S. század második harmadától a 9. század elejéig folyamatosan itt élő népességről beszélhetünk, vagy több kronológiai horizont egybecsúszásával számolva a lakosság a 9. században is benépesítette-e a tárgyalt területet. 165