Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kiss Gábor: Lukácsháza–Hegyalja dűlő avarkori temetőjének 8. sírja. A késő avar kori tausírozott vas falerák

Kiss GÁBOR: A LUKÁCSHÁZI AVAR TEMETŐ 8. SZÁMÚ LOVASSÍRJA A nagy szíj vég tipikus mintája vrapi kincslelet húsos levelű indáinak kompozícióját idézi. Későavar sírokból származó párhuzamai (3. táblázat) szintén a SPA I-II. időszakra tehetők. A hármas levelű indákkal díszített kisszíjvégek ismert párhuzamai (4. táblázat) az övgarnitúra többi darabjának korával (SPA I-П.) illenek össze. Zömében ugyanez mondható el az analógiák alapján lemez hátlapos szerelési módjukról is (5. táblázat). Az övgarnitúra többi darbja a keltezéshez már kevésbé használható fel, mindenesetre érdekes, hogy a jó minőségű, szép kidolgozású és részben aranyozott övdíszek mellé a mellékszíjvereteket ólomból öntötték. Ennek ellenére valószínű, hogy itt mégsem utólagos pótlással van dolgunk! Az övgarnitúra szép kivitelű díszeit az ismert párhuzamok alapján a SPA I-II. időszak fordulója táján, illetve azt követően önthettek, azaz abszolút értelemben durván a 730-740-es években. Figyelembe véve az egyes veretek állapotát, az öv nem is volt túl sokáig használatban. Alighanem a 8. század közepét követően, a 750-760-as években került gazdájával együtt a földbe. Mint arról már fentebb szó esett, a lovassírunk övgarnitúráját alkotó különböző díszek, illetve ezek párhuzamai olyan jegyekkel (mintakincs, szerelési mód, stb.) rendelkeznek, amelyek erős déli - pontosabban bizánci - hatásról árulkodnak. A későavar övdíszek e célú összefoglaló vizsgálata a későbbiekben egy külön - nyilván terjedelmes - tanulmány témáját kell hogy képezze. - A tarsolyt A lukácsházi sír az övről lelógó, szíjjal záródó tarsolya unikális a késő avar hagyatékban. Szekezete inább a honfoglaló tarsolyok zárszerkezetével mutat rokonságot (DIENES 1964 30, 33. ábra). Meg kell azonban említeni, hogy közel ugyanebben az időben hasonló tarsolyt örökített meg a pejndzsikenti palotaegyüttes XVI. lakóegységében a 10. terem egyik falfestménye is (BELENIZKI 1980 111, és 39-40. színes tábla). Nem lehetetlen, hogy a nagy térbeli távolság ellenére az avaroknál nem voltak ismeretlenek az ilyen szíjjal záródó tarsolyok. Más kérdés, hogy eddig ezeknek nem találták régészeti nyomát! - Tausírozott vas falerák: A kantár fellelt díszei közül a két nagy és a két kisebb aranyozott felületű tausírozott vas falerát (szíj osztó korongot) kell kiemelnünk. Mivel a Kárpátmedencében eddig mindössze 15 sírból került elő hasonló tausírozott vas faléra (6. táblázat), érdemes e lelettípussal behatóbban foglalkozni! A tausírozott vas falerák lelőhelyeinek zöme az avar birodalom ÉNy-i részén található, a többi is általában a szállásterület nyugati és déli peremvidékén, az Alföldön pedig a Tisza vonalában (7. tábla). Nagyságuk, formájuk illetve díszítésük alapján a következőképpen osztályozhatjuk őket (8. táblázat): Nagyság szerint: - nagy méretű - közepes méretű - kis méretű Forma szerint: - kör alakú - karéj os Dísztés szerint: - hálómintás - fonatdíszes - sziromdíszes - levéldíszes - S-sugaras - pikkelymintás A felsorolt különbségek térbeli eloszlását vizsgálva (7. tábla) csak annyit lehet megfigyelni, hogy a karéj os szélüek - legalább is eddig - csak Avaria déli területén kerültek napvilágra. Elképzelhető, hogy e formai különbség mögött műhelyhagyomány rejlik. A többi jellegzetesség egyelőre annyira szórtan mutatkozik, hogy pontosabb készítési helyeket meghatározni egyelőre nem lehet. A 8-11. számú táblázatunk alapján formai és stílus fejlődésüket a következőképpen rekonstruálhatjuk: Legkorábbiak a nagyméretű és korong alakú, hálómintás hátterű virágsziromszerűen mezőkre tagolódó, fonatmintával szegélyezett darabok. Ezeket követhették időben a hasonlóan kereteit sugaras elrendezésű levélmintát mutató példányok. Ezután következhettek a több koncentrikus körben más-más vagy ugyanazon mintát (háló-, levél-, S-sugár minta) ismétlő vagy kombináló korongos vas falerák. Ezek közül néhány közepes méretű. Még későbbiek lehetnek a csak fonatszegéllyel és egy vagy két mezőben S-sugárkoszorúval díszített falerák. Ezek között is vannak közepes méretűek. Legkésőbbiek alighanem a karéj os szélű, már mind csak közepes méretű, hálómintás hátterű és virágsziromszerűen mezőkre tagolódó, de keretezés nélküli darabok, csakúhgy mint a hasonló, de pikkelymintás példányok. A kisméretű, csak fonatmintával szegélyezett vas falerák csak a legkorábbinak felsorolt példányokkal együtt, párban kerültek elő. Készítési és használati idejük zömében a SPA II. időszak és a SPA III. eleje lehet, amíg a karéjosakat a SPA Ill-ban, az avarkor végefelé készíthették. Téves tehát a tausírozott vas falerákat illetően amint arra már Peter Stadler (STADLER 1985) is rámutatott—Garam Eva egy sajnálatos elnézésen alapuló 9. századi keletezése (GARAM 1987 97.). Őt ugyanis egy kiállítási katalógusban szereplő kép vezette félre, amelyen a drasenhofeni faléra más 9. századi lelőhelyekből származó szárnyaslándzsával és sarkantyúkkal szerepel (FRIESINGER 1977; GARAM 1987 6. ábra). A leletegyüttesben ilyen tárgyak viszont nincsenek (MITSCHA-MÄRHEIM 1941 10-11. t.)! Ill