Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kiss Gábor: Lukácsháza–Hegyalja dűlő avarkori temetőjének 8. sírja. A késő avar kori tausírozott vas falerák

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA Keltezésünket megerősíteni látszik, hogy a néhány esetben előforduló tausírozás nélküli vas lemezfalerák egy része a SPA I. időszakból származik! Egyébként ezen fajta díszítetlen vas falerák használata - legalább is a mai Szentes város környékén - a késő avar kor végéig nyomon követhető (6. táblázat). Itt nemcsak a kantáron, hanem a szügy- és farhámon nagyobb számban alkalmazták őket. A tausírozott vas falerák sírbeli helyzetéről a következőket lehet elmondani: A nagyobb méretű falerák mindegyik megfigyelt esetben a ló koponyájának két oldalán, a homlokszíj és a pofaszíj találkozásánál feküdtek. Az egészen kis példányok pedig - mint a lukácsházi esetben is - a pofaszíj és az orrszíj találkozási pontját díszítették. A nagyobb méretű tausírozott vas falerák használatának rekonstrukcióját már Radovan Bunardzic elkészítette a celarevoi (Dunacséb) 162. sír lelete alapján (BUNARDZIC 1978-1979 14. ábra). A lukácsházi 8. sírból előkerült tausírozott vas falerákat a fentiek alapján a SPA II. időszak elején, a 740-es években készíthették. Gyártási helyük hollétére egyelőre nem lehet feleletet adni. - A nyereg: A széthullott nyereg rekonstrukciója igen nehéz feladat, hiszen csupán elszíneződések maradtak meg belőle. A korabeli párhuzamokkal is nehéz dolgunk van, hiszen a késő avar korban nem vol divatban a nyergek maradandó anyagból készült véretekkel való díszítése. Túlnyomó többségben minden nyom nélkül enyésztek el ezek a díszítetlen fanyergek. Csupán néhány, a már megrepedt kapát összetartó vasveretet, ill. pántot ismerünk a 8. századból (KISS A. 1984 201-202; GARAM 1987 75; GARAM 1995 360.), amelyre a korszak nyergeinek rekonstruálásakor, a korábbi és későbbi párhuzamokat leszámítva egyáltalán támaszkodhatunk. Ez a sajátos nyeregjavítási mód több helyütt elterjedt a Kárpát-medencében. (7. táblázat, 11. tábla). A lukácsházi kapák íve, nagysága megegyezik a korabeli ismert és részben rekonstruálható nyergek méreteivel (7-9. kép; 8-9. tábla). A maradványok sírban levő in situ helyzete is nagyban hasonlít a vasveretes nyergeket tartalmazó temetkezésekben megfigyelt jelenségekhez: a nyereg sok esetben széthullik, az első és hátsó kápa minden esetben hátrafelé dől el (10. tábla). A 6-10. századi nyeregleletek tanúságait figyelembe véve próbálkoztunk meg sírunk egyszerű díszítetlen fanyergének rekonstruálásával (9. kép). KELTEZÉS: A lukácsházi 8-as számú lovassír mellékleteinek javarészét a későavarkor fémművesség virágkorában, a SPA I-II. időszak fordulója táján készítették, a 730740-es években. A vizsgálatok alapján mind az övgarnitúra, mind a kantár egykorú lehet. A sír legrégebbi darabja alighanem a nyereghez csatlakozó két hám volt, hiszen ez már hiányos, egyébként a MA II./SPA I. időszak jellegzetességeit mutató díszítéssel jutott sírba. A leletegyüttes a 8. század közepét követően, a 750-760-as években kerülhetett viselőikkel együtt a sírba. TÁRSADALMI KÉRDÉSEK: Az eltemetett férf életében az avar nemesi réteghez tartozott és hivatásos katonaként fegyverforgatással foglalkozhatott. Neki és társainak feladata lehetett itt a Gyöngyös völgyében, a Kőszegi-hegység táján a szállás-terület nyugati határainak őrzése, és az antik Borostyánkő úton folyó közlekedés és kereskedelem ellenőrzése. A sírban fekvő férfi méltóságát tekintve olyan valaki volt, aki rangjának megfelelően aranyozott fegyverövet viselhetett és lovának szerszámzatán is megmeg csillant az aranyozás. Nyilván tehetős volt, aki ura volt vagyonának, jószágainak. Halálában is kijárt számára az őt megillető előkelő, sírkamrás lovastemetkezés. Több mint 12 évszázadig pihent sírjában. IRODALOM A WAREN 1986 BEDE-KŐHALMI 1973 BELENIZKI 1980 BUDINSKY-KRICKA 1956 BUNARDZIC 1978-1979 Awaren in Europa. Schätze eines asiatischen Reitervolkes 6.-8. Jh. Ausstellungskatalog. Wien, 1986. 95 p BEDE Anna - U. KŐHALMI Katalin: Sámándobok szóljatok. Szibéria őslakosságának költészete. Budapest, 1973. 405 p. BELENIZKI, A. M.: Mittelasien Kunst der Sogden. Leipzig, 1980. 240 p. BUDINSKY-KRICKA, Vojtech: Pohrebisko z doby avarskej v Zitavskej Toni na Slovensku. (Ein Gräberfeld aus der späten Awarenzeit in Zitavská Ton in der Slowakei.) StA 4 (1956) 5-131. BUNARDZIC, Radovan: Izvestaj sa zastitnog arheoloskog iskopabana ranosrednevekovne nekropole na lokalitetu Ciglana kod Celareva. (Report on the protective archaeological çxcavations of the medieval necropolis at the „Ciglana" locality near Celarevo.) GPSKV 8-9. Novi Sad, 1978-1979. 33-67. 112