Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)

Víg Károly: „Az Őrség Természeti Képe” kutatási program

SA VARIA 22/2 (Pars historíco-naturalis) nak CSABA József szentelt külön ismertetést (CSABA, 1955). Természetes azonban, hogy az utókor vizsgálati szempontjai szerint a szerző legtöbb leírása csak történeti jelentőséggel bír, részletes faunisztikai-florisztikai adatokat nem meríthetünk müvéből. A méltán híres, SZIKLAY János és BOROVSZKY Samu által szerkesztett „Vas vármegye' monográfia számára (SZIKLAY és BOROVSZKY, 1898) az állattani fejezetet JABLONOWSKY József írta (JABLONOWSKY, 1898). Bevezetőjében a szerző azonnal szabadkozással kezdi, miért fest hiányos képet a megye állatvilágáról. így ír: „...Néhány szórványos adaton kívül alig tudjuk, hogy Vasvármegyében mi él. ... S így, midőn Vasvármegye állatvilágának képét akarom adni, eleve is ki kell jelentenem, hogy e kép hiányos. Magam Vasvármegye vidékét jól ismerem; egyes vidékein magam is gyűjtöttem s így ismerem annak gazdag állatvilágát is." JABLONOWSKY saját ismeretei mellett felhasználta KUNCZ Adolf adatait (KUNCZ, 1880) és CHERNÉL Kálmán szóbeli közléseit. A madártani részt már az ifjú CHERNÉL István írta (CHERNÉL, 1898). A pókok mellett a mezőgazdaságban kártevőként számon tartott rovarokat JABLONOWSKY József saját maga gyűjtötte a megyében. Az állattani rész enumerációja, tekintettel a felhasznált források által szolgáltatott adatok viszonylag behatárolt körére, csak a megye területének kisebb hányadára terjedhetett ki, illetve kicsi annak a valószínűsége, hogy az őrségből jelentősebb mennyiségű adat gyarapította volna a faj listát. A századforduló magyar zoológus generációja eleget téve HORVÁTH Géza, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának 1893. február 9-i ülésén elhangzott felhívásának, három kötetben összefoglalta addigi ismereteinket a Magyar Birodalom állatvilágáról. A Magyar Birodalom Állatvilága -Fauna Regni Hungáriáé az első ilyen jellegű összefoglaló mű a világon, méltó megkoronázása a magyar állattan művelői által kifejtett munkásságnak, az elmúlt évszázadok folyamán összegyűjtött ismeretanyagnak! Átlapozva az egyes állatcsoportok elterjedéséről írt fejezeteket, végigböngészve az egykori elterjedési adatokat, világosan kitűnik, hogy az Alpokaljáról kevés, az Őrség területéről pedig csak egyetlen előfordulási helyről szerepelnek adatok a könyvben. A Szentgotthárd lelőhellyel szereplő rovarfajok PÁVEL János gyűjtései révén váltak ismertté. PÁVEL János, mint múzeumi preparátor 1890-ben gyűjtött Vas megyében (ABAFI-AIGNER, 1901). A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött példányok jelentik az Őrség területéről ismert legkorábbi gyűjtési adatokat. • 1920-ban helyezték Szentgotthárdra VAKARCS Kálmánt (1872-1952), aki mint a Szentgotthárdi Állami Gimnázium tanára és igazgatóhelyettese működött 1933-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. Elsősorban néprajzzal foglalkozott, de önkéntes gyűjtőként kutatta Szentgotthárd környékének természeti és történeti vonatkozásait is (BÁRDOSI, 1962). Nyugdíjazása után jelentek meg nagyobb terjedelmű művei. A „Szentgotthárd és környékének ismertetése" című munkája (VAKARCS, 1935) inkább csak idegenforgalmi kalauznak tekinthető, bár helytörténeti adalékokat is tartalmaz. Második könyve: „A Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése" (VAKARCS, 1939) már alaposabb kutatómunkán alapul. Számunk29