Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)
Víg Károly: „Az Őrség Természeti Képe” kutatási program
VlG К.: „AZ őrség Természeti Képe" kutatási program ra az teszi érdekessé, hogy értékes természetrajzi adalékokkal szolgál a terűlet flórájához, faunájához. Szerzője egyes fajokat név szerint is megnevez, azonban a legtöbb esetben csak általánosságokat említ. Mondataiból azonban sejthető, szemléletes leírásai mögött pontos faunisztikai ismeretek rejtőzködtek. Álljon itt egy rövid idézet fent említett munkájából: „Igen változatos a Microhymenoptera fauna; sok közülük a szárnyatlan alak. A Fácános-part falának lakója hazánk egyik legszebb fémdarazsa: a Holopyga fervida és társaságában a méhfarkas: a Philanthus triangulum. ... A járás fém-, fürkész-, gubacs- és levéldarazsakban, pókokban és lepkékben igen gazdag. Körülbelül 500 lepkefajta ismeretes a járás területén." (VAKARCS, 1939). Egyetlen kivételtől eltekintve azonban név szerint nem tudjuk, kik kutatták már abban az időben is a terület élővilágát: „A bogárgyüjtés terén nagy eredményeket ért el Träger József gimnáziumi tanár... "emlékezik meg a szerző. Sajnos ma már kideríthetetlen, mi lett TRÄGER József gyűjteményének a sorsa. VAKARCS Kálmán halála után jelent meg „Halászat Szentgotthárd környékén" című cikke, amelyben a Rábában élő és halászott halfajokat sorolta fel (VAKARCS, 1956). A következő évtizedekben a Természettudományi Múzeum (Budapest) szakemberei tettek kisebb gyüjtőutakat az őrségben. A gyűjteményben található példányok adatai alapján SZÉKESSY Vilmos Rábagyarmat térségében (1936. VII. 15.), KOLOSVÁRY Vilmos Őriszentpéter környékén (1939.V.20.) végzett gyűjtéseket. Sajnálatosan a HORVÁTH Géza által Szentgotthárd környékén gyűjtött példányokon nem tüntették fel a gyűjtés időpontját, így csak találgathatunk, mikor járt a térségben. Biztos időpontunk egyetlen Vas megyei tartózkodásáról van, amikor 1933-ban VISNYA Aladárral közösen a Kőszegi-hegységben gyűjtött (VISNYA, 1938). Az ötvenes években indult meg Szőce környéke, majd Szakonyfalu térsége növénytakarójának florisztikai és cönológiai térképezése (Pócs és mtsai, 1958, 1962). A térképezett terület komplex biológiai feldolgozását 1955-től kezdve munkaközösség végezte, melynek tagjai a Természettudományi Múzeum, az Erdészeti Tudományos Intézet, az MTA Genetikai Intézete és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állatrendszertani Intézete kutatói voltak. A részletes állattársulástani feldolgozás LOKSA Imre és TALLÓS Pál feladata volt. Mellettük AGÓCSY Pál, ERDŐS József, Pócs Tamás és ÚJHELYI Sándor végeztek állattani gyűjtéseket, elsősorban Szakonyfalu környékén. A területről származó első faunisztikai eredmények a fent említett kollektíva munkája nyomán váltak ismertté. A Szőce melletti tőzeglápon HÁMORI Edit, ENDRŐDI-YOUNGA Sebestyén, KASZAB Zoltán és Pócs Tamás 1961. november 15-én végeztek talajrostálást. 1967-ben PAPP Jenő, 1968-ban pedig HORVATOVICH Sándor látogatott el gyűjtés céljából Szakonyfalu környékére. 1978-tól LOKSA Imre irányítása alatt az ELTE Állatrendszertani Intézete munkatársai újították fel a terület állattani kutatását. Az általuk elsősorban talajcsapdázással gyűjtött anyag mind a mai napig alkoholban tárolva várja a feldolgozást. A Fertő-tavi Nemzeti Park Igazgatósága (jelenleg Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága) 1993-ban megbízta a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályát az Őrségi Tájvédelmi Körzet növény- és állatvilágának kutatásával. Az intenzív gyűjtőtevékenység során a Természettudományi Osztály munkatársai és 30
