Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)

Víg Károly: „Az Őrség Természeti Képe” kutatási program

VlG К.: „Лг őrség Természeti Képe'' kutatási program A Dunántúl déli részén ä Barcsi Tájvédelmi Körzet, a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területén, illetve a Dráva-mentén folyt intenzív kutatás. Az elért faunisztikai-florisztikai eredményekről hét tanulmánykötet tanúskodik (UHERKOVICH, 1978, 1981, 1983, 1985, 1992, 1995; ÁBRAHÁM, 1992). A fent említett programok mintájára 1976-ban a szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya megindította „Az Alpokalja Természeti Képe' kutatási programot. A program tervét 1975-ben HORVÁTH Ernő, a Természettudományi Osztály akkori vezetője fogalmazta meg (HORVÁTH, 1980). „Az Alpokalja Állatvilága' témakörben 1981-ig 43 fő kutató dolgozott (HORVÁTH, 1981), ez a szám a későbbiek folyamán némileg növekedett (HORVÁTH, 1987). A program első, 1981-ig terjedő szakaszában a terepmunkák elsősorban a Kőszegi-hegységre koncentrálódtak (ROZNER, 1981), a későbbiek folyamán a gyűjtések az Őrségbe tevődtek át. A program HORVÁTH Ernő halálával lezárult, eredményei három tematikus kötetben {Alpokalja Természeti Képe, Közlemények, 1 (1981); Praenorica Folia Historico-naturalia, 2 (1987); Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 20/2 (1991)), illetve kisebb tanulmányok formájában láttak napvilágot. FAUNISZTIKAI-FLORISZTIKAI KUTATÁSOK AZ ŐRSÉG TERÜLETÉN Mind a mai napig nem jelent meg átfogó faunisztikai- és florisztikai értékelés az Őrég területén előforduló állat- és növényfajokról. Igaz ugyan, hogy Szőce és Szakonyfalu környékének növénytakarójáról részletes cönológiai elemzés és vegetációtérkép készült (Pócs és mtsai, 1958, 1962), illetve több tucat kisebbnagyobb florisztikai tanulmány foglalkozik a területtel, az összegzés azonban még várat magára. Az állatvilág tekintetében hasonló a helyzet. Jelen kötet megjelenéséig az irodalomban csak kisebb faunisztikai tanulmányokat találunk, melyek a területen előforduló állatfajok elterjedésével, gyakoriságával foglalkoznak. Ezek részletes ismertetése azonban nem célja a bevezető tanulmánynak. Átérezve annak a napjainkban örömtelin erősödő szemléletnek a fontosságát, amelyet a legtalálóbban a „historikai fogékonyság" kifejezéssel jellemezhetnénk, vegyük számba azokat a kutatókat, akik az őrség állatvilágának megismerésében részt vettek. Saját keltezése szerint 1818-ban írta NEMES-NÉPI ZAKÁL (vagy SZAKÁL) György mind a mai napig a legteljesebb leírást az Őrségről, „Eőrséghnek Leírása úgymint: Annak Természete, Története, Lakosai, ezeknek szokásai, nyelvszokása, a' mellyeket összve szedegetett Nemes-Népi Zakál György 1818-dik Esztendőben" címmel. A kéziratban ránk maradt írás az MTA Könyvtárában található. Bár hollétéről többen is tudtak, - így pl. MÉSZÖLY Gedeon (MÉSZÖLY, 1917), vagy GÁYER Gyula, akinek kérésére JÁVORKA Sándor felkutatta a kéziratot az Akadémia könyvtárában és magánlevelében ismertette - csak 1970-ben, 152 évvel elkészülte után került először sajtó alá (TÓTH, 1970). Forráskiadása 1985-ben jelenhetett meg (VÖRÖS, 1985). A kézirat első részében a szerző az őrségi erdők-mezők hasznos növényeiről-állatairól, elsősorban gerinceseiről is értekezik. A madártani adatok28