Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)

Víg Károly: „Az Őrség Természeti Képe” kutatási program

VlG К.: ,yáz őrség Természeti Képe" kutatási program Az alábbi felsorolásban „Az Őrség Természeti Képe" kutatási program vizsgálati területén levő tájegységeket és közigazgatási egységeket tüntettük fel. Ha az adott község nem tartozik az Őrségi Tájvédelmi Körzethez, akkor nevét dőlt betűvel jelöltük: Vendvidék: Alsószölnök, Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Kétvölgy (Ritkaháza, Permise), Orfalu, Szakonyfalu Külső-Őrség: Daraboshegy, Felsőjánosfa, Felsőmarác, Hegy hátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ivánc, Kondorfa, Nádasd, Őrimagyarósd, Szentgotthárd Farkasfa, Szőce (Szőce: Rimány), Viszák Belső-Őrség: Gödörháza, Magyarszombatfa, Velemér Történelmi-Orség: Bajánsenye (Alsókotormány, Felsőkotormány, Dávidháza, Senyeháza, őrbajánháza), Ispánk, Kercaszomor (Kerca, Szomoróc), Kerkáskápolna, Kisrákos, Nagyrákos, őriszentpéter, Pankasz, Szaknyér, Szalafő, Szatta Rába-völgy: Csákánydoroszló (Nagycsákány, Rábadoroszló), Csörötnek, Halogy, Körmend, Magyarlak, Rábagyarmat, Szentgotthárd (Máriaújfalu, Rábakethely, Rábatótfalu, Szentgotthárd, Zsida, Zsidahegy) Rába bal parti dombsor: Gasztony, Kemestaródfa (Kemesmál, Taródfa), Nemesmedves, Rátát, Rönök (Alsórönök, Felsörönök), Szentgotthárd - Jakabháza, Szentgotthárd - Rábafüzes, Vasszentmihály A felsorolt településeken kívül a programban részt vevő kutatók a Zala megyéhez tartozó Szentgyörgyvölgy és Nemesnép községek környékén is gyűjtöttek. Egyik község sem tartozik az Őrségi Tájvédelmi Körzethez. A GYŰJTŐHELYEK JEGYZÉKE ÉS AZ ADATOK MEGJELENÍTÉSE A programban résztvevő kutatók a vizsgálati terület szinte minden pontjára eljutottak, így tetemes mennyiségű gyűjtőhelyet jelölő földrajzi név között kell eligazodnunk. A gyűjtőhelyek azonosításakor a leglényegesebb az egységes névhasználat kialakítása és minden gyűjtő általi követése. A felsorolt pontokban rövid áttekintés található az egységes névhasználatot, illetve a gyűjtőhelyek azonosítását nehezítő főbb problémákról. (A felmerülő kérdések részletes kifejtését lásd DÉVAI és mtsai (1987) írásában.) (1) Az a tény, hogy a gyűjtések majdnem egy évszázadot felölelnek, azt is jelenti, hogy a gyűjtők a század elején-közepén kiadott térképeket is használták, illetve a gyűjtési helyek megjelölésekor követett helyrajzi nevek napjainkra már eltűntek, megváltoztak. (2) Gyakori, hogy a gyűjtők eltérő betűzést alkalmaztak. Jellemző példa erre a Zala és a környékéhez tartozó földrajzi helyek megnevezése. A Zalát az őrségi ember Szálának mondja, így a Zala nevéből képzett egyéb helynevek is Szála előtaggal kezdődnek (Szala-rét, Szala-patak partja). Ugyanakkor a vízfolyás „hivatalos neve" Zala, tehát ezt tekintetük a helyes elnevezésnek. 14