Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

Hermann Robert: Vidos József kormánybiztos jelentései Jóval érdekesebb azonban az a mentőakció, amellyel rokonok és barátok megpróbálták megmenteni Vidost a cs. kir. hatóságok megtorlásától. Vidosra, mint kormánybiztosra kétségkívül súlyos büntetés várt volna; erre mutat, hogy Weiden altábornagy Batthyány Lajossal és Kázmérral, illetve Szapáry Antallal együtt Vidost is a forradalom legfőbb Vas megyei vétkesei közé sorolta. A rokonság és az ismerősök azonban már január első felében akcióba léptek a volt kormánybiztos megmentése érdekében. Ezt megkönnyítette az is, hogy Vidos Dániel továbbra is a megye másodalispánja maradt, sőt, 1849. január 5-én Rohonczy Ignác császári biztos őt nevezte ki a megyei fenyítő törvényszék elnökévé. Az új megyei tisztikarhoz tartozott a kőszegi járásba szintén Rohonczy által kinevezett „közbátorsági biztos", Vidos László is. Vidos Dániel január 12-től folyamatosan szerezte be a fivére ártatlanságát és jó érzelmeit tanúsító bizonyítványokat. 1849. január 12-én 42 személy tanúsította, hogy amikor Kiscellre horvát hadifoglyokat hoztak, s azokat „részint Sopron, részint vasi, kemenesi" lakosok megtámadták, Vidos kivont karddal védelmezte a foglyokat, „s a fellázadt népet tekintélye egész hatalmával lecsendesítette". Január 14-én Nagy Károly kőszegi polgármester és Menyhárt László főjegyző írtak alá bizonyítványt arról, hogy 1848. október 11-én a 42 horvát hadifogoly lemészárlása után, Vidos a városban termett, huszáraival szétverte a felbőszült gyilkosokat, s megóvta a megmaradt 32 fogoly életét, „de a várostól és lakóitól az ellene a népfelkelés által irányzott gyújtogatási és öldöklési vész is elháríttatott". Január 14-én Perlaky János uradalmi ügyvéd Vidosnak a kanizsai ütközet utáni megtartásáról írásba adta, hogy Vidos volt az, aki megmentette a fegyvertelen foglyokat és sebesülteket a felkelt nép bosszújától, majd napiparancsban hagyta meg, hogy ne bántsák őket. Január 16-án Győrben két, 1848. október 4-én Kanizsán fogságba esett tiszt, Wertkrenz százados és Gergac hadnagyok bizonyították, hogy az ütközet után Vidos mentette meg őket a nép dühétől, s így neki köszönhetik életüket. Január 19-én kelt Zárka János első alispán, Hrabovszky Zsigmond főjegyző, Berzsenyi Miklós számvevő, Takács Lajos szolgabíró és Sepper Lajos ülnök tanúságtétele arról, hogy Vidos 1825 óta minden hivatalában „teljes megelégedésre" működött, mentes minden szélsőségtől, ezért is választották 1847ben követté, majd 1848-ban a nemzetőri ezred parancsnokává. A sereg feloszlása után Vidos a megyében tartózkodott (Vidos kormány biztosságáról tehát hallgattak!) Január 27-én a már említett Perlaky János, Kőszeghy Antal törvényszéki ülnök és Pethely János jaki birtokos ismét Vidosnak Kőszeg 1848. október 11-i megóvása körüli érdemeit tanúsították. Az általunk ismert utolsó bizonyítványt Simon Vince premontrei kanonok, középtanodai tanár adta ki 1849. február 16-án arról, hogy Vidos 1848 nyarán Berzencén királyhű szónoklatot tartott az ott állomásozó sorkatonaságnak és nemzetőrségnek; illetve hogy Kanizsán és Paliinban ő mentette meg a foglyul ejtett horvát tisztek életét, s a kőszegiek is nekik köszönhetik, hogy városuk megmenekült a felgyújtástól; „őt Kőszeg megmentőjének méltán nevezheti". A bizonyítványhoz csatolt magánlevélben Simon Vince közölte Vidos Dániellel, hogy a bizonyítvány átolvasása után nyugodtan hagyja ki a kihagyandókat, változtassa meg a változtatandókat, s aztán küldje vissza, mert ő „bármikor s hányszor legszívesb készséggel" újra kiadja azt. Vidos Dániel bizonyítványt kért 70