Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

SAVARIA 22/1 -1995 Balassa Gábor szombathelyi megyéspüspöktől is; Balassa előbb megígérte, majd megtagadta annak kiadását. Vidos Dániel és Éva egyéb kapcsolataikat is igyekeztek felhasználni. Vidos Éva báró Mesznüné Czindery Etelkával, Anton Hoyos es. kir. alezredes sógornőjével lépett érintkezésbe. (Hoyos volt Weiden altábornagy segédtisztje). Vidos Éva Mesznilnétől Hoyos közbenjárását kérte. Mesznilné január 18-án azt válaszolta, hogy „Weiden báró szigorú tábornok, és talán nemigen sok befolyást enged segédjének, azonban amit tehet, Hoyos bizonyosan meg fogja tenni". Január 24-én Mesznilné már a - nem túl biztató - eredményről is beszámolhatott Vidos Dánielnek. Eszerint Weiden nem tehet semmit, mert Vas megye nem az ő, hanem Burits es. kir. altábornagy hatáskörébe tartozik. Hoyos tehát azt tanácsolja, hogy Vidos Dániel utazzon Pestre Windisch-Grätzhez azzal a kéréssel, hogy Vidos József a vizsgálat kezdetéig maradhasson otthon. E kérvényhez mellékelje mindazon okmányokat, amelyek Vidos József „bűnét" kisebbíthetik vagy ártatlanságát bizonyíthatják. Egy hasonló kérvényt nyújtson be Buritsnak is. Hoyos szerint mindazok, akik Lamberg halála után Kossuth utasításait követték, kompromittáltak; viszont ha kiderül, hogy Vidos Józsefnek az Ausztriába történt 1848 októberi „beütésben" sem direkt, sem indirekt szerepe nem volt, már jóval kevésbé büntetendő. Mesznilné végül úgy vélte, hogy Windisch-Grätz ugyan büszke arisztokrata, de nemes és gyengéd ember, aki Vidos Józseffel sem fog igazságtalanul eljárni. 1849. január 19-én Vidos Dániel gróf Zichy Félixhez, Vas megye volt adminisztrátorához, Mosón és Győr császári biztosához fordult, s közbenjárását kérte fivére ügyében. E célból megküldte neki azt a beadványt, amit a Vas megyei vizsgáló bizottmányhoz Vidos József ügyében adott. E folyamodást elküldte Rohonczy Ignácnak, Vas és Sopron megyék császári biztosának is. Rohonczy válaszát Simon Nepomuk János, Sopron megyei alispán tudatta Vidos Dániellel. Eszerint Rohonczy „Jósit illetőleg igen kedvező felírást küldött herceg Windisch-Grätz úrhoz, onnét pedig egyenesen tagadó választ nyert azon utasítás mellett, hogy az ilyetén tárgyak ajánlásával hagyjon fel, már most ő részéről mit sem tehet ..." Rohonczy ezért azt ajánlotta, hogy Vidos József maga terjessze be folyamodványát Burits altábornagyhoz, „annak bejelentésével, hogy ő a személye iránti intézkedést is, ha szükséges, tőle várja". Rohonczy és Simon is úgy vélték, hogy Vidos József, ha önként jelentkezik, még akkor is enyhíthet sorsán, ha letartóztatnák. Simon idézte Niczky Sándor, volt Sopron megyei kormánybiztos példáját, aki szintén bántatlan maradt. Zárka János, Vas megyei első alispán 1849. január 27-én, még mit sem tudva a Simon levelében foglaltakról, azzal biztatta Vidos Dánielt, hogy a Szombathelyen keresztülutazó Burits altábornagy Vidos Józsefről így nyilatkozott: „ő fogja magát igazolni s mindennek vége lesz." Zárka helyeselte, hogy Vidos Dániel Zichy Félix közbenjárását is igénybe vette, s azt tanácsolta neki, hogy Zichy ajánlásaival és minden bizonyítvánnyal menjen el Windisch-Grätzhez, s mondja neki azt: „Uram, a dolgok így állanak, testvérem hém bűnös, engedd meg, hogy magát szabadlábon védelmezhesse, én minden értékemmel jót állok érette." 71