Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

SAVARIA 22/1 -1995 haladókként jellemezte; egy, az országgyűlési erőviszonyokat taglaló titkosrendőri jelentés Vidost mérsékelt ellenzékinek, Szabót ellenzékinek mondta. A megye kö­vetutasítása kétségkívül liberális szellemű volt, de nem tartozott a radikálisan el­lenzéki követutasítások közé. Az említett titkosrendőri jelentés összeállítója ennek alapján úgy vélte, hogy Vas megye követei esetenként a kormánypártot támogat­hatják. Vidos és Szabó azonban alaposan rácáfoltak erre a várakozásra. A válasz­felirati vita során Széchenyi személyesen próbálta megnyerni Vidost, hogy a kon­zervatív Somssich Pál által beterjesztett, meglehetősen formális, a sérelmekről csak általánosságban szóló válaszfelirati javaslatot támogassa. Vidos ezt előbb meg is ígérte, de aztán november 25-én, a szavazás során Kossuth radikálisabb ja­vaslatát támogatta. December elején Vidos megpróbált közvetíteni Kossuth és Széchenyi között, azonban egyre inkább eltávolodott Széchenyi politikai irányától. 1848 január végén Széchenyi - Tarnóczy Kázmér nyitrai követ szavai alapján ­már azt jegyezte fel Vidosról, hogy „lenyergelték a Batthyányiak"; tehát az ellen­zék oldalára került. Ezt megerősítette Vidos magatartása 1848 február elején az adminisztrátori kérdés vitájában, amikor szemben Lónyay Menyhért béküléke­nyebb indítványával, ismét Kossuth radikálisabb javaslatát pártolta. 1848 februárjától kezdve Vidos egyre inkább bekapcsolódott az országgyű­lési ellenzék munkájába. Március 2-án az ellenzék konferenciáján Kossuth feliratai javaslatának ismertetése után Széchenyi Vidossal olvastatta fel a maga, jóval lojá­lisabb javaslatát. Kossuth már ekkor gyakorlatilag felelős kormányt kért az uralko­dótól; Széchenyi ezzel szemben úgy vélte, hogy a februári francia forradalom utáni helyzetben az országgyűlésnek tántoríthatatlan hűségét kellene kifejeznie az ural­kodó iránt, s nem kellene engedményeket kérnie az uralkodótól. A másnapi, már­cius 3-i ülésen Vidos és Szabó nem Széchenyi, hanem Kossuth javaslatát támogat­ták. Az elkövetkező napokban hosszas huzavona után a március 13-i bécsi for­radalom hírének megérkezése segítette elő a reformellenzék áttörését. Ennek hatá­sára március 14-én mindkét tábla elfogadta Kossuth felirati javaslatát, majd a két tábla összesen 72 személyt jelölt ki azon küldöttség tagjaiul, amelynek Jstván ná­dor vezetésével a feliratot Bécsbe, az uralkodóhoz kellett vinnie. A küldöttségben Vidos is ott volt. Vidos lelkes hangvételű levélben számolt be testvéréhez, Vidos Évához írott levelében fogadásukról s azt elért eredményekről, így Batthyány La­jos miniszterelnöki kinevezéséről. Az érdekegyeztetési politika szép summázatát tartalmazzák következő sorai: „Vigyázzatok, a népet engeszteljétek, hogy egybe­olvadva közös ügyeit, közjólétet testvérileg eszközöljenek. Mi a népet mindenkor testvérileg öleltük, úgy hiszem, az Isten és az erős magyar kormány segedelmével nem fog veszély reánk következni". A küldöttség visszatérése után Vidos vette át a kerületi jegyzői hivatalt az időközben megbetegedett Szabó Miklóstól. Emellett aktívan kivette a részét a tör­vényalkotói munkából is. Március 22-én az országos ülésen amellett érvelt, hogy a nemzetőrök ne maguk válasszák őrnagyaikat, hanem azokat a nádor, illetve Horvá­tországban a bán nevezze ki. A népképviseleti törvényjavaslat vitája során - Kos­51

Next

/
Thumbnails
Contents