Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

SAVARIA 22/1-1995 elöljáróságok holtak hivatottak a remekmunkák körüli viták eldöntésében, s fontos feladatuk volt a kontárok elleni küzdelem. A remekmunka elkészítése körüli vitában döntött a sárvári tanács 1845. július 5-i ülése. Haur Mátyás kovács legény miután a céhtaxát lefizette, a kovács céh artikulusainak megfelelően mesterremek elkészítésére vállalt kötelezettséget. A mesterremek, a stájer szekér vasalása helyett, mivel az véleménye szerint eladhatatlan, kérte a remek parasztszekérre való módosítását. „Ezen elöl terjesztett panaszra az írott céh céhmestere több társaival meghívatva levének, azt adván elöl, hogy eleibe adatott a céh rendszabályok és szinte írásban kiadatott a stájer szekérnek miképp leendő elkészítése, szinte az alkalommal ennek teljesítését el is fogadta: ha pedig az idő óta másképp gondolkodott és parasztszekeret szándékozik remekképp elkészíteni, erre is a céh hajlandóságát nyilatkoztatja, de fenntartja magának azonban szekérnek miképp leendő vasalásának és elkészítésének írásban lévő kiadását, nem különben oly föltétellel, hogy írásban a panaszolkodó kiadja, hogy soha stájer kocsi vagy szekér munkában, miután erről leendő remekülést megtagadni nem avatja, vagy abban dolgozni nem fogna." A mezővárosi tanács a következő ítéletet hozta: „Miután mind a két rész kihallgattatott, a céhnek igaza megadatván, eddigi kívánatok helyeseltetett és a panaszolkodó legény pedig önválasztására, mivel remeket néki csinálni elkerülhetetlen, szükséges akármelyik elkészítése, szabadságában fog hagyatni a céhnek kiadása szerint, ellenben ha stájer szekeret nem remekelne, azon esetre abban leendő utóbbi munkálkodáshoz jussa sem lehet, és így ebben a céh igaza megadatni határozván el, mind ebben járatlan magát találván, nehogy ebben a publikumnak kárára tegyen, és többi mester társait ezzel lealacsonyítsa." Természetesen nehéz eldönteni, hogy a céhnek valóban igaza volt-e akkor, amikor „eladhatatlan" remekmunka elkészítésével bízta meg a mesterlegényt, avagy a céh elzárkózását jelentette-e az említett eset. Ez az ügy már átvezet a kontárok elleni küzdelemhez. Az 1845. július 8-i tanácsülés már a kovács céh Haur Mátyás ellen benyújtott panaszával foglalkozott. A céh előadta, hogy a nevezett legény vándorló idejének letöltése előtt a fentebb elmondott kikötésekkel felvétetett a céh tagjainak sorába. Ennek ellenére a remekmunka körüli vitában hozott tanácsi döntést is semmibe vette és „inkább másoknak s idegennek dolgozna, így ezen tette s cselekedete által a céh rendelését, úgy már a városi tanács ítéletét is kijátszani kíván." A tanács a céh artikulusainak megfelelően ítélkezett, s utasította a kovácslegényt a mestermunka elkészítésére, s a bebizonyított kontármunkáért napi 4 forint büntetést helyezett kilátásba.

50 A bepanaszolt legényt 1845 augusztusában, fenntartva az előbbi határozatot, valóban 4 forint büntetésre ítélték.

57 A kontárok működése ellen emelt panaszt Рок József ácsmester Geschrey Sámuel és Trifus Ferenc kőművesmester is. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy az egyik panasztevő, Geschrey Sámuel, a reformkori sárvári építkezések egyik fő terEperjessy Géza: i. m. 55-64. lap Végzési Napló, 335. sz. ügyirat U. o. 339. sz. ügyirat U. o. 357. sz. ügyirat 43