Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete ... vezője és kivitelezője volt. Beadványukban vázolják, „hogy a városban lakozó Müller József fiával együtt, mint kőműves legények, szinte Vármellett lakozó Jagits Mihály és Gerse József ácslegények, falba rúgván a céh reguláját, úgy mestereket nem ismerve, szabadon minden felöl a mesterek elől a munkát mint kártevők vagy fuserok felvádolják és teljesítik." A hozott határozatban a tanács kötelezte a Sárváron kontárkodó legényeket a céhkeretek betartására, valamint a mestereknek szokásos garasok megfizetésére. A Vármelléken lakozó ácslegények ügyét (Vármellék ezen időben önálló közigazgatási egység) a tanács a járási főszolgabíróhoz tette át. ítéletükben a városatyák, a kontárkodás megismétlődése esetére kilátásba helyezték a legények munkaeszközeinek, szerszámainak lefoglalását is. Ugyancsak a céhmonopóliumok védelmét, a céhekbe tömörültek kontárok elleni küzdelmét és a mezővárosi közigazgatási illetékességét illusztrálja a „Pinkafeji Érdemes Szitás Céh" által benyújtott panasz. Nyilván a pinkafői céh kötelékébe tartozó sárvári szitások, Puts Sámuel és Gáspár Mihály érdekeit, értékesítési lehetőségeit védték az illetéktelenek beavatkozása ellen, amikor egyik elhunyt céhbeli társuk hagyatékának sorsát illetően kérték Sárvár tanácsának intézkedését. A jelzett sárvári mesterek kifogásolták, hogy elhalálozott mestertársuk cégére a halált követően hosszú ideig helyén maradt, s az elhunyt édesapja, Dombai József, a hátramaradt termékeket továbbra is értékesíti, sőt mások által készítetteket is eladásra kínál, s ezzel „az ottan létező mestereknek jogaikban nagy károkkal avatkozik." A mezővárosi tanács a szitás címer azonnali levételét rendelte el, s egyúttal kontármunkák értékesítésének lehetőségét megakadályozni kívánván, utasítást adott a hátramaradt termékek sürgős értékesítésére. Az elmondottak is bizonyítják, hogy a mezővárosi tanácsnak fontos szerep jutott a céhek életének irányításában. A 18. század második felében a központi hatalom kísérletet tett a céhek önállóságának megtörésére. Mária Terézia 1761. évi rendelete már ezen irányába hatott. Az önállóság csökkenésével nőtt a céhbiztosok szerepe. Az 1805-ös és az 1813-as céhrendeletek értelmében a céhbiztosok feladata volt a céhek egész tevékenységének felügyelete. ° Ezen rendeletek alapján érthető, hogy a sárvári céhek is több ízben fordultak a mezőváros tanácsához a céhbiztos személyét illetően. A céhbiztosi teendőket Sárváron is a városi tanács tagjai látták el. A szabók céhbiztosa több mint 30 évig Stieder Vitus városi tanácsos volt.

01 Sárvárott is előfordult, hogy valamelyik céh terhesnek érezte a mezővárosi, illetve céhbiztosi gyámságot, felügyeletet. Erről tudósít a végzési napló 1846. január 31-i ügyirata. A csizmadia céh biztosa számolt be arról, „hogy több, a városi tanács által, hozott némely adós egyének ellen hozott határozás ... közölvén, és a végrehajtás is, azaz több mesternek járandó rátájukból adósságuk kipótlására bizonyos sommákat letartóztatott, és az érd. tanács előtt a követelőkkel előbb szembesítvén azokat kielégítette; ezen eljárást több csizmadia mesterek összegyülekezvén forradalmat formáltak ellene, és erőszakos közakarattal a nevezett U. o. 348. sz. ügyirat U. o. 350. sz. ügyirat Eperjessy Géza: i. m. 62-63. lap Végzési Napló, 385. sz. ügyirat 44