Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

S A VARI A 2 2/

J -1995 A tüzvizsgálók beállítását, választását, nyilván az 1802. évi két nagy tűz is indokolta, amelynek során Sárvár súlyos károkat szenvedett. Ennek alapján a városi tanács megelőző tűzrendészed intézkedéseket léptetett életbe, amelynek ellenőrzése a tüzvizsgálók feladata volt. Díjazásukról nem értesültünk. A bormesterek feladatait a város „kocsmáltatási" jogával hozhatjuk kapcsolatba. A fertályesztendőre szűkített borárulási jog is szép hasznot biztosított a városnak. Az 1828-as összeírás adatait a kocsmáltatásból származó jövedelmet 216 Ft-ra teszi, amelynél nagyobb jövedelmet csak a városi malom hozott. A már elemzett polgármesteri útmutatásban is találkoztunk a kvartermesterí (szálláscsinálói) feladatokkal. A választott kvartermester volt köteles tanácsbeliekkel, illetve a polgármesterrel együtt igazságos tervet készíteni a városban álladóan tartózkodó, avagy átmenő katonaság elszállásolását illetően. Mivel a katonatartás súlyos terhet jelentett a lakosságnak, a kvartermesteri feladat nem volt túl népszerű a polgárok körében, így e megbízatást a sárváriak a díjazás ellenére sem szívesen vállalták. 1826-ban, Harer Mihály kvartermester 10 Ft fizetésben részesült s mentes volt a városi és egyéb szolgáltatások, valamint a katonai beszállásolás alól. Egy szekér fát is kapott járandóságként. S hogy a kvartermesteri funkció valóban terhes feladat volt, azt az 1808-as utasítás következő része is bizonyítja: „ ... ilyes város dolgában fáradozó kvartemiesteren, tűzvizsgálókbn, bórmestereken és egyéb kötelességben lévő személyek illetlenséget szóval, vagy cselekedettel elkövetnének, a magistrátus előtt teendő panaszra, felelet alá vonassanak és a vétkeikhez képest megbüntessenek. Az 1808-as városi hivatali átszervezés a választott tisztségviselők között említi a bírót. Nem a régi értelemben vett főbírói tisztségről van szó, hanem az úgynevezett kisbírói hivatal megszervezéséről. Mivel a városi bíróság alsórendű végrehajtói tisztséggé változott át, a sárvári polgárok e tisztséget íiem is szívesen vállalták, inkább fizettek e cím megváltásáért. 1826-ban a díjazása a következőképpen alakult: Horváth János takácsmester a bírói teendők ellátásáért 30 Ft készpénzt kapott. Egy új csizma, továbbá egy csizmafejelés is járandóságai közé tartozott. Az 1837-es városi közgyűlésen a bírói feladatokat tovább pontosították: „ ... a tanácsot beparancsolni, a perek és a citációk (idézések) expediciója bízatik rá és csak azon időben, ha a hajdúnak valami foglalatossága volna, köteleztetik szolgálatot tenni." píjazását is csökkentették, megvonták a csizma és ködmönjárandpságot, s a bírósági rét és föld használata sem járt neki.

21 Az 1808-as utasítás szerint a városi karhatalmat a 4 tizedes testesítette meg, amelynek vezetője a városi hadnagy volt. A karhatalom a magistrátus és a polgármester utasítása szerint járt el, eífogatásokat eszközölt, végrehajtott, stb. Bár szintén választott tisztség volt, az erőszakfunkció miatt sokan e tisztséget nem vállalták, inkább megfizették a megváltási összeget. „Míg a négy tizedes csak komolyabb karhatalmi készültségnél vett részt a városi feladatokban, addig a hadnagyra Szeibert János: i. m. 33. lap. VaML Sárvár mezőváros jegyzőkönyvei, 4. sz. 1826. VaML Sárvár mezőváros jegyzőkönyvei, 4. sz. útmutatás, mely Sárvár város polgármesterének kötelességeit foglalja magában. VaML Sárvár mezőváros jegyzőkönyvei, 1837. 35