Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla magyar királyi alezredes „Harctéri naplójá”-ból (1943. január 5–14.)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla m. kir. alezredes „Harctéri napló "-jából már gyenge volt. Nem volt lelke, erélytelenül vezették. Nem voltak rendesen kiépülve az állásai, dacára annak, hogy két árkászszakasz és egy teljes zsidó munkásszázad volt beosztva hozzájuk. Igaz, nem voltak állandósult viszonyok december eleje óta, mindig nyújtózkodni kellett bal felé. A 13. könnyű hadosztálytól átvett rész állásai nem voltak kielégítőek, fekvő embernek magas, térdelőnek alacsony. Nem volt összefüggő, mindig a legveszélyesebb helyeken szűnt meg. Sok volt körülötte a horhos és a cserjés. Hát itt bizony nehéz helye volt a II. zászlóaljnak. Ezt viszont nem is védte, már kiürítette az első nap. A harcok itt nem voltak olyan véresek és elkeseredettek, mint 1914-18-ban. A repülőtámadások viszont igen az idegeinkre mentek. Igaz a katonák 9 hónapig voltak állandóan az első vonalban, de ebből komoly harc alig volt egy-másfél hónap. Az időjárás viszontagságai, az erős tél ellen is védve voltak, mert jól fűthető bunkerekben laktak. Az ellátás minőségben jó, mennyiségben kevés volt. Szeszt ritkán, csokoládét sohasem kaptak a katonák. Ez hátul volt a raktárakban, s csak a hátul levő intézetek lógó legénységének járt. Egyáltalán, minél hátrébb volt valaki, annál jobban ellátták. Téli felszerelés csak a kétharmad résznek jutott. A bakancsok nem az orosz télre valók voltak. De még mindig nem látom az okot, amiért ez a nagy pánik van, mert ezek nem lehetnek okai! A sok és különféle nemzetiség? Egy században van román, ruszin, vend, horvát, szerb, persze ezekkel a tiszt nem tud beszélni, de még ez sem lehet ok! Hogy gatyamadzag rajvonal volt, és hogy két zászlóalj 18 kilóméter széles arcvonalat tartott, nehézfegyvereinek kétharmadával, még itt sem látom az okot arra, hogy ennyire fussunk, sokszor minden ok nélkül. Az idegek, mindig ezt hallani! A mi honvédeinknek 1914-18-ban nem voltak idegeik? Vagy talán nem voltak a sok hülye politikai jelszavakkal és pártpolitikai propagandával megmételyezve? Vagy a hülye álkultúr fölény, tanyasi iskolák, jelszavak rontották el ennyire a magyart? Hogy nem voltunk lelkileg előkészítve a háborúra? Hogy nem tudta a honvéd, de még a tisztek nagy része sem, hogy miért harcolunk? Hogy megártott a sok békés, virágos és csókos bevonulás? Azt hitte talán a magyar, hogy itt is csak így lesz? Vagy talán az, hogy ki lett dobva télire jól berendezett állásaiból a hidegbe, s mindig azt hallotta felsőbb parancsra, hogy egyrészt ha állásodat elhagyod, a hideg télben fogsz elpusztulni, másrészt ha fogságba kerülsz, kiirt a muszka? Én leginkább ez utóbbiban látom az okát annak, hogy a honvéd faluról falura szaladt. Menekült a fogságbaesés elől és a szörnyű orosz tél elől, mellyel sem fegyvereivel, sem felszerelésével nem tudott megbirkózni. A pánik előidézője volt még igen nagy részben Takács ezredes is, aki mint ezredparancsnok kimondottan destruálta az ezredet. S nem utolsó sorban az alsó vezetés teljes csődje. Az ezredben összesen három katonai nevelésben részesült tiszt volt, az ezrdeparancsnok, s az I. és II. zászlóalj parancsnoka. Ezenkívül volt ugyan még ténylegesített tiszt 12, de ebből azonban csak kettő felelt meg. Bondor hadnagy kimagaslóan, Boldizsár főhadnagy kiválóan. A többi jóformán semmit sem ért. A tartalékos tiszti kar még nyomába sem lép a világháborús tartalékos tiszti karnak. 70%-a tanító, ezek nagyobb része már a polgári életből az önmagával való meghasonulást hozta. 30%-a vegyes foglalkozású, de valamennyi nincstelen 176