Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla magyar királyi alezredes „Harctéri naplójá”-ból (1943. január 5–14.)

SAVARJA 22/1 -1995 Parancsot kaptam Ilkey ezredestől, hogy Meszlényi századossal menjek В oguszlovkára, .fogjuk fel a visszaözönlőket, és állítsuk be ott őket védelemre. El is indultunk, de útközben csak 6-8 országos járművel találkoztunk, s Boguszlovkáig összesén 8 fot gyűjtöttünk össze. Erre én visszamentem Gorkiba, s kértem, hogy egy itt levő menetszázadot irányítsanak Boguszlovkára Meszlényihez. Ez meg is történt. Közben a Gorkiban levő ezredvonatot Buturkiba irányítottam, mert tartottam attól, hogy ennél az éhes és agyonfagyott társaságnál is ki fog törni hamarosan a pánik. Azután rendezni kezdtem itt is a védelmet, mert senki sem törődött vele. Magamhoz rendeltem az összes ott levő tisztet, voltak vagy tízen, s elosztottam őket öt irányba. Minden irányba egy-egy tisztet és 25-30 főt azzal, hogy a hidegre való tekintettel a házakban foglaljanak védőállást, és azokat rendezzék be. Kint csak egy őrpárral biztosítsák magukat. Mind el is indult a helyére. Egy síoktató százados viszont maradt, mert feltűnően félénk volt. Ahogy egy csoportot adtam neki, az állítása szerint mindig szétfutott. Maga az ember, ha megjelent, kész pánik volt. Csodálatos tényleges százados. Szürkületig még mindenki nyugodtan maradt a helyén. A szürkület beálltával azonban határozott nyugtalanságot tapasztaltam úgy a tiszteknél, mint a legénységnél. Egy-egy lövés is elhangzott néha hol messzebb, hol közelebb. Az agyonzaklatott tisztek és a legénység kezdett rémeket látni. Mikor a teljes besötétedés előtt hallani lehetett egy orosz géppisztolysorozatot, az emberek kezdtek egyenként szökdösni. A boguszlovkai csoport rajtunk keresztül oldott kereket, s a mi beállított embereink nagy részét is magával rántotta. Az észak-keleti irányból leadott géppisztolysorozatok aztán megtették a hatásukat. Megindult a szaladás Repjevka felé. A Gorki nyugati részén felállított néhány lövegünk is beleszólt a játékba, s ez ahelyett, hogy megnyugtatta volna az embereket, még jobban megrémítette őket. A megindult áradatot - lévén sötét - nem lehetett megállítani. Nem lehetett mást csinálni, mint beülni a gépkocsiba és menni az árral. Még Repjevkán sem lehetett rendesen menni a rendületlenül menekülő honvédektől. Magam Buturki felé igyekeztem, hiszen oda irányítottam a vonatot. Ott talán kapok valamit enni, és talán egy kicsit aludni is lehet. Este háromnegyed kilenckor megtaláltam a vonatot. Egy malomban volt a parancsnokság.; Itt ettem valamit. Egy karpaszományos őrmester, aki a malom készletéért volt felelős, nagyon ajánlotta, hogy 90 mázsa gabonáját vegye át nyugtára a vonat lótápnak. Még szívesen ad lisztet is hozzá, csak nyugtázzuk le. A 35/1. zászlóalj vonata ezt nem tudta átvenni, mert lovai illetve kocsijai túlterheltek voltak. Ledőltünk a földre szórt szénára. A többiek pillanatok alatt elaludtak, én nem tudtam aludni. Azon törtem a fejem, hogy mi lehet az oka ennek a szégyenteljes futásnak. Én csak az ezredre vonatkozva latolgattam Hiszen az I. zászlóalj olyan bátran küzdött állásaiban! Még a harcelőőrseihez se tudta egy muszka sem betenni a lábát a két napos támadás alatt. Egész idő alatt a legnagyobb rendben folyt minden. Volt veszteség is, de az a 10%-ot sem haladta meg. A II. zászlóalj Dr. Meszlényi Zoltán (1912- ) százados. A 7. tábori tüzérezrednél teljesített szolgálatot, pontos beosztását illetően nincsenek adataink. 175