Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla magyar királyi alezredes „Harctéri naplójá”-ból (1943. január 5–14.)

SAVARIÁ 22/1 -1995 lék és két műszer. Isteni gondviselés, hogy a hadosztályparancsnoki vonal messze volt innen, s engem oda hívtak el. 12.30. Egy hírvivő jelenti, hogy a kalinyini árkon eddig beérkezett 4 láda kézigránát, azóta negyed óra telt el, és nem jött semmi. A távbeszélőhöz siettem, magammal vittem Gyulát és az ezredkürtöst, mert nem találtam biztonságosnak a helyet, amióta három oldalról be vagyunk kerítve. A távbeszélő állomásról nem volt semerre sem összeköttetés. Továbbmentünk. Egyszerre csak mellettünk elhúz Kölesy hadnagy. Megállítom, mondja, hogy siet utánanézni a lőszernek, mert már alig van néhány heveder géppuskánként. Vissza akartam tartani, de láttam, hogy buzog benne a kötelességteljesítés. Alig mentem 30 métert, egy orosz géppisztolysorozatot hallottunk. Dénes őrmester 9 visszarántott, s mutatott egy harántgát felé, ahol most már én is láttam a muszkát. Szerencsére az árkon jött egy kb. 30 főből álló II. zászlóaljbeli csellengő társaság. Kifektettem őket a közlekedő árok szélére, s miután tájékozódtam, megrohantuk a kb. 160 főből álló muszka csoportot. Azok a rövid csetepaté alatt mind rám mutogattak. Igazuk is volt, a fehér bundában és a fehér kucsmában a bolond is látta, hogy tiszt vagyok. Szerencsére ezek a muszkák már nagyon ki voltak fáradva, mert csak csípőből rotyogtattak a géppisztolyaikkal. Mi aztán agyonvertünk vagy 40 főt közülük, a többinek sikerült elfutni. Nálunk, hála Istennek, csak két sebesült volt. A néhány foglyot a fő csellengők siettek elvinni. Örültem, hogy élek és ezt a muszka csoportot legalább megsemmisítettük. Volt ugyan egy kb. 30-as csoport, amelyik a 1.3. könnyű hadosztály harcelőőrseinek vonala mögötti terepen kószált, de azokat csak mi néhányan - Dénes őrmester, Gyula, két híradós és én - üldöztük, mentek is ész nélkül. No, majd ott ellátják a bajukat a 13. könnyű hadosztálybeli őrsök, ha ugyan még a helyükön vannak. Igyekeztünk helyreállítani az összeköttetést a hadosztályparancsnokkal, de akkor láttuk, hogy a muszkák vagy 5-10 méteres darabot kivágtak a drótból, így hiába kínlódtunk volna. Erősen figyelem a terepet Kalinyin és a 158-as magassági pont felé. Kalinyinban igen erős mozgás van. Fehérruhás alakok tüzelnek felénk is nehézpuskákból, de nem találnak. Az ellenség egyes járőrei a 158-as magassági pont felé mozogtak. A magassági pont keleti lejtőjén lévő sízászlóalj megállt ugyan, de részei Kalinyin felé igyekeznek. Szomorúan állapítom meg, hogy teljesen körül vagyunk zárva. Erősen töprengve bandukoltam vissza Bondor harcálláspontja felé. Ha maradunk, lőszerünk nincsen, agyonvernek ezek a muszkák, ha megkísérlem a kitörést Peskovatka felé, sikerülhet. Egy része az itt levő kb. 800-1000 embernek és a megmaradt nehéz tűzfegyvernek még megmenthető. Ha én élve maradok, mivel parancs nélkül mentem vissza, hadbíróság elé állíthatnak. Igaz, a szomszédok is visszamentek, de hát azok nem olyan pechesek, mint én. Mit csináljak, igen nehéz az elhatározás. Az I. zászlóalj állásaiban még egy muszka sincsen, a II. zászlóalj teljes állása már délelőtt muszka kézre került, s a harcok már az ezredparancsnokság bunkeréi körül vannak. Felérek Bondor harcálláspontjára, ahol a következő jelentéseket kaptam: Személyére vonatkozólag nincsenek adataink. A 35. gyalogezred ezredkürtöse volt. 171