Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla magyar királyi alezredes „Harctéri naplójá”-ból (1943. január 5–14.)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla m. kir. alezredes „Harctéri napló"-jából saik erődítése, kiépítése terén. Fedett közlekedő árkok, földalatti süllyesztett bunkerek, benne konyha és legénységi fürdő, többsoros drótakadályok, s számos műszaki erődítés készült el az ősz folyamán. Vécsey alezredes a 7. könnyű hadosztály teljes szakaszán irányította a műszaki munkálatokat, igazán jól kiépített állások azonban csak 35/1. zászlóaljának Deviza környéki arcvonalszakaszán készültek. 1942. decemberében és 1943. január első napjaiban számos menetszázad és személyi pótlás érkezett ki a 35. gyalogezredhez. Némi fegyverzeti és felszerelésbeli kiegészítést is kapott a nyári hídfőcsaták alatt sokat szenvedett alakulat. A nyár óta csak a leváltásban reménykedő, éjjel-nappal figyelőszolgálatot teljesítő, s erődítési munkálatokat végző fáradt és kimerült legénység hangulatán azonban ez mit sem változtatott. Főleg a 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede erőállapotáról felterjesztett jelentések számoltak be a legszemléletesebben a legénységnek a gyenge állások miatt gyakori félelemérzetéről, s lelki fásultságáról. 1943. január első napjaiban az uriv-sztorozsevojei hídfő előtti és a tőle északra és délre levő csapatok jelentéseiben megszaporodtak az erős vasúti és tehergépkocsi forgalomról, s a megélénkülő légi és földi felderítésekről szóló hírek. A szovjet csapatok támadási előkészületei nyomon követhetők Vécsey alezredes harctéri naplójából is. A számottevő páncélelhárító fegyverekkel és harckocsikkal nem rendelkező, s vontatóeszköz hiányában mozgásképtelen tüzérségű magyar hadsereg nem tudott sokáig ellenállni a támadás súlypontjain túlerőt képező szovjet csapatok offenzívájának. 1943. január 12-én heves légi és tüzérségi előkészítés után reggel fél 11 -kor három hullámban, néhány harckocsi támogatásával rohanták meg a 4. gyalogezred kezdetleges állásait. A támadás kezdete, illetve az azt megelőző pergőtűz meglepte a magyar csapatokat. A szovjetek eddigi támadásai időpontjait, s a régi első világháborús tapasztalatokat figyelembe véve, magyar részről mindig a hajnali órákban várták a támadást. Az egészen szűk területre összefogott kb. két ellenséges hadosztálynyi erő támadása a 4/1. zászlóalj és a német 429. gránátosezred jobb szárnya ellen, majd súllyal Uriv és Galdajevka között a 4/II. és a 4/III. zászlóalj ellen bontakozott ki. A nyugat-dunántúli alakulatok amíg tudtak, kitartottak állásaikban, több ízben erőn felüli, hősies magatartást tanúsítottak. A 35. gyalogezred részei csak 1943. január 13-án késő délután - a bekerítésből kitörve - vonultak vissza Deviza környéki vonalukból. Természetesen az állásaikból kivetett csapatok - hiányos téli felszerelésükben, tüzérségi és páncélelhárító fegyverek támogatása nélkül, védtelenül a dermesztő hidegben - már csekélyebb ellenállást tanúsítottak. Arra viszont, hogy bármelyik - még fegyverrel rendelkező - csapatrész az 1943. januári hadműveletek során harc nélkül özönlött volna vissza, nem nagyon akadt példa. Néhány mondatot a publikált harctéri napló szerzőjéről, Vécsey Béla magyar királyi alezredesről. Az első világháború harctereit is megjárt honvéd törzstiszt - szülei gyakori külföldi operaénekesi fellépései folytán - Moszkvában született 1894. augusztus 10-én. A magyar királyi honvédségben műszaki képzettséget szerzett tisztet 1938. 154