Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)
Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja
S'AVARI 'A 22/1 -1995 Ezzel szemben mit eredményezett az ellenzék által egyoldalúan meghirdetett „fegyvemyugvás", amellyel a kormányzat nem tudott, vagy nem akart mit kezdeni? - vetette fel a kérdést a Pesti Napló. Az értékelés semmiképpen sem nevezhető hízelgőnek a Darányi-kabinetre nézve: „... azóta írásban, szóban özönlik az országba a mocsok, a szenny, az éretlenség, a műveletlenség, a semmit sem kockáztatók vakmerősége, s a gáton keresztül egyik roham a másik után indul az alkotmány és a törvényes rend ellen. Az alkotmányból ... céltábla lett, amelyre a hordók demagóg lovagjai parittyával lövöldöznek." 28 A lap végezetül az 1937-es esztendő optimizmusra alkalmat semmiképpen sem adó történéseit a következőkben összegezte: „Ez az esztendő a belső megerősödés nagy esztendeje lehetett volna. Szörnyű megcsonkítottságban fekszünk a klinikai ágyon egy nagy kórteremben, amelynek »Európa« a neve. A terem tele van betegekkel. Orvosok és sarlatánok járnak az ágyak között, ki tudja, ki az orvos, ki a sarlatán? Itt gyógyítanak, amott mérget adnak orvosság helyett.... Gyűjtsünk erőt, mert nem tudjuk, hogy mikor szakad ránk valami új megpróbáltatás." A szintén népszerű Pesti Hírlap a körmendi gyűlést értékelő vezércikkében lényegében a Pesti Napló módszerét követte, amennyiben az,ott elhangzottakat szintén összekapcsolta a Darányi-kormányzat eddigi tevékenységének mélyreható elemzésével. A cikk elsősorban azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a három nagy ellenzéki párt vezérei végre közös álláspontra jutottak a társadalom széles rétegeit foglalkoztató, nyugtalanító alapkérdésekben. Ezek a kardinális kérdések az alkotmányos élet, a történelmi jogfolytonosság biztosítása, a szentistváni gondolat szellemének ápolása, a társadalmi béke megóvása. A lap a gyűlés résztvevőit olyan impozáns többség megtestesítőinek tekintette, amely magába zárja a társadalom minden osztályát, rétegét, a munkásságot, a parasztságot, a klérust, és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül a katolikusokat és protestánsokat egyaránt. A cikkíró szerint a körmendi gyűlés szelleme mindazokat egy zászló alá sorakoztatja fel, akiknek „... nem kell a diktatúra, nem kell a totalitás kalandja, aki nem egy osztály, nem egy társadalmi réteg sorsát, hanem az ezeréves Magyarország jövőjét félti egy hangos, mind hangosabb, veszedelmesen és felelőtlenül uszító gyanús eredetű nyomtatványokkal, még gyanúsabb eredetű pénzforrásokkal rendelkező kisebbség terrorjától." 30 (Ezen utolsó kitételnél bizony nem is burkolt célzás történt a nyilasoknak juttatott „guruló márkákra.") Darányi miniszterelnökségét értékelve, a Pesti Hírlap nem vonta kétségbe a miniszterelnök jószándékát, értékelte megfontoltságát, nyugalmát. Remélte, hogy a kormányfő sikeresen keresztül viszi a titkos választójog bevezetését, annak ellenére, hogy a kormánypárton belül egy szélsőséges csoport valamiféle „führeri elhivatottságtól" vezérelve el akarja gáncsolni a jobbítás szándékának minden kísérletét. A lap mély aggodalmának adott hangot a részben a kormánypárt bizonyos köreiből, részben a szélsőjobboldalról kiinduló mind agresszívabb hangvételű politikai izgatás erősödése miatt. Ha a kormány - folytatta a cikkíró - mindig le tudott Pesti Hírlap, 1937. október 12. l.o. 145
