Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

Timár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés ... csapni a kommunista felforgatókra, akkor miért nem teszi ártalmatlanná „... a nemzeti színekbe csavart, de annál gyanúsabb tartalmú külföldi importárút, melylyel a magyar tömegeket úton-útfélen kínálgatják." E cikk szerzője is befejezésképpen fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy számára nem elsősorban a legitimisták és a szabad királyválasztók közjogi felfogásában rejlő különbség a legfontosabb, hanem a törvényesség, az alkotmányos rend fenntartása, biztosítása. Az MSZDP napilapja, a Népszava is nagy horderejű belpolitikai eseménynek tartotta a polgári ellenzék vezetőinek együttes és egyértelmű körmendi megszólalását. A lap szerint szövetségről ugyan még nem beszélhetünk, de az együttműködés első stációi feltétlenül kialakultak. Mindenki előtt világos, - hangsúlyozta a Népszava vezércikkírója - hogy a polgári ellenzék összefogási készségét a fenyegető horogkeresztes veszedelem erősítette fel. A magyar nép szabadsága, nemzeti önrendelkezési joga felett tornyosuló viharfelhők olyan sötétek, hogy a három ellenzéki párt szükségesnek látta soraik mind szorosabbra történő zárását. Lényegében ezzel is magyarázható Eckhardt Tibornak, a Kisgazadapárt vezérének a legitimista vonalhoz történő közeledése. Ebben a cikkben a restauráció kérdésével kapcsolatban a Népszava nem helyezkedett egyértelmű álláspontra: „A diktatórikus törekvésekkel szemben alkalmazott eszközök lehetnek különfélék, a horogkeresztes barbárság elhárításának módozatairól megoszolhatnak a vélemények."

32 Ugyanakkor azonban sietett hozzátenni: „De abban a tisztességes emberek, az előrelátó becsületes politikusok véleménye el nem térhet, hogy a magyar közéletet, a magyar politikát meg kell tisztítani attól a mérgező anyagtól, amellyel a szélsőjobboldali demagógia olyannyira beszennyezte".

33 A restauráció kérdését érintő szociáldemokrata állásponttal kapcsolatban utalni kell Pey

er Károlynak egy későbbi pártértekezleten tett ominózus nyilatkozatára, amelyben kijelentette, „...ha szociáldemokratáknak választaniuk kell a diktatúra és az alkotmányos szabadság között, habozás nélkül az utóbbit fogják választani, bármilyen nevet viseljen is az államforma, amely ezt biztosítja."

34 A szociáldemokrata lap a Darányi-kormány tevékenységét illetően semmiféle illúziót nem táplált, korántsem tanúsított olyan toleranciát a miniszterelnök személye iránt, mint polgári laptársai. A legfontosabb feladatnak a szélsőjobboldal kíméletlen letörését tartotta, de mivel „... a kormány még kísérletet sem tesz erre, éppen ezért a nagy történelmi feladatot az ellenzéknek kell vállalnia. Muszáj!"

35 A Népszava belpolitikai helyzetértékelésében van néhány olyan megállapítás, amelynek 1937 őszén történő papírra vetéséhez vagy óriási önbizalomra, vagy reménykedő önáltatásra volt szükség. A lap kijelentette: a nyilas mozgalomnak, a jobboldali szélsőségeknek nincs tömegbázisa, támogatóit hiába keresné bárki a magyar nép soraiban. (A következő esztendők történései mindenesetre alaposan megcáfolták ezeket a túlzottan optimista vélekedéseket.) Népszava, 1937. október 12. l.o, U.o. L. Nagy Zsuzsa: Liberális pártmozgalmak 1931-1945,67.o. Akadémia Kiadó, Budapest, 1986. Népszava, 1937. október 12. l.o. 146