Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

SAVARIA 22/1 - 1995 el, mert a megyei politikai közvélemény döntő többsége legitimista érzelmű. A főszerkesztő Eckhardt politikai szerepét taglaló soraiban azért nehéz nem észrevermi a stílusára sokszor jellemző ironikus csipkelődést: „... érdekes példája ez a körmendi fordulat a politikai evolúciónak. Hiszen nagyon sokan emlékezünk még rá, hogy 1921-ben még Eckhardt volt a szabad-király választó álláspont egyik legerősebb oszlopa."

16 Ligauer mindenesetre elégedetten konstatálta a kisgazda vezető álláspontjának változását, és reményét fejezte ki, hogy Európa vezetői is mihamarabb belátják, hogy milyen végzetes hibát követtek el a térség stabilitása szempontjából a Habsburg-monarchia feldarabolásával. Új nagyhatalmi állást kell létesíteni, mégpedig Habsburg-fennhatóság alatt - vélte a főszerkesztő, de előtte a győztes nagyhatalmaknak orvosolniuk kell mindazon igazságtalanságokat és területi csonkításokat, amelyeket a volt Habsburg-monarchia egyes utódállamai elkövettek. Végezetül szükségesnek tartotta hozzátenni: »... nem kell mindjárt begyulladni, ha a kisantant a fogát csikorgatja a restaurációs törekvések hallatára."

1 (Nyugodtan megjegyezhetjük, hogy ekkor, 1937 őszén, a nemzetközi helyzet ismeretében már valóban nem kellett „begyulladni a kisantant fogcsikorgatásától".) 3. Zichy beszéde E kis kitérő után térjünk vissza a gyűlésen elhangzott további beszédekre. Eckhardt Tibor után gróf Zichy János, a két világháború közötti időszakban többször átalakuló, de a restaurációt permanensen napirenden tartó párt, az Egyesült Kereszténypárt elnöke emelkedett szólásra. Zichy, az előtte szóló Eckhardt kiállását a törvényes királyság mellett a legitimizmus szempontjából sorsdöntő jelentőségű eseményként méltatta. Véleménye szerint fokozatosan beérett a polgári ellenzék alkotmányos rend megteremtéséért folytatott harcának gyümölcse. Heves kirohanást intézett az itthon és külföldön egyaránt erősödő diktatórikus törekvések ellen. Ezeket a jelenségeket egyfajta politikai degenerálódás szimptómáiként értékelte, és sietett hozzátenni: „... Olyan a helyzet - bocsánatot kérek a kifejezésért mintha vezérürüt várnának." Tarthatatlannak minősítette a magyar politikai közvélemény egyre szélesebb köreiben elterjedő azon állításokat, miszerint a súlyos gazdasági és társadalmi problémák indokolják a keménykezű parancsuralmi rendszer bevezetését. Ez az álláspont azért tarthatatlan, mert előbb-utóbb a társadalmi nyugalmat fenyegető reakciókat vált ki. A jelenlegi krízishelyzetre nincs más megoldás, mint a valódi népakaratot megtestesítő titkos választójog bevezetése, továbbá az alkotmányos monarchia helyreállításának fő biztosítékát jelentő törvényes uralkodónak a jogaiba történő visszahelyezése. A Kereszténypárt elnöke nem fukarkodott a kormányt bíráló megjegyzésekkel sem. Darányi miniszterelnököt ugyan jó szándékú politikusként aposztrofálta, de a kormánypárt soraiban hasonló velleitású erőket alig vélt felfedezni. Zárszóként az egyesült ellenzék támogatásáról biztosította a kormányt, persze csak akkor, ha a kormányzati tényezők is komolyan mérlegelik az itt elhangzottakat. KJ. u. Esti Kurír, 1937. október 12. 3.o. 141