Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében

SAVARI A 22/1 - 1995 Az osztrák tartományban történő vándorlást nem tekinthetjük kivándorlásnak, hisz a két birodalomfél között ez a fajta kapcsolat állandó volt. Gondoljunk csak a morva, osztrák, cseh kvalifikált szakmunkásrétegre, amely a magyar nagyipar megteremtésében fontos szerepet töltött be. Ezek az emberek, - mivel a német nyelv ismeret általános volt, - csak a megélhetési feltételeket és a vagyonbiztonság szempontjait nézték. Nem véletlenül írta Éhen Gyula a kenyerüket Ausztriába megkeresőkró'l a következőket: „Vasvármegyének Alsó-Ausztria és Stájerországgal határos járásaiból munka és kereset hiányában tömegesen sietnek dolgozni vágyó földiek a most megnevezett szomszédos országokba. Kora tavasszal távoznak és késő ősszel térnek vissza, magukkal hozván a téli megélhetés céljából összetakarított keresményeiket." Hiába volt az állattenyésztésben a fajtaváltás, a jól tejelő svájci szarvasmarhákra való áttérés, amely még a kisgazdaságok javában is végbement. Ez sem tudott versenyre kelni a népességrobbanást követő birtokaprózódással. Sokan nem a szombathelyi, ausztriai munkavállalásban látták a megélhetés csekély reményét, hanem abban, hogy Amerikába hajózván összegyűjtenek néhány év alatt maguknak egy gazdaságra való föld árát, és hazatérnek. Tipikus példát ír le Éhen Gyula, akit megrázott az elvándorlás mértéke. Szerinte az a fiatal 20-24 éves parasztlegény -leány ment ki Amerikába, aki örökrészét pénzben megkapta, ebből a pénzből szülei tudtával és beleegyezésével nekivágott a nagyvilágnak. Éhén Gyula a kivándorlás megszüntetésének feltételeit a gyáripar fejlesztésében, és a mezőgazdaság belterjessé tételében látta volna, amely lekötötte volna a kivándorlók ezreit.

24 A kivándorlás természetesen együtt járt a visszavándorlással is. Ha országos adatokat nézünk, akkor a források szerint a magyar korona országaiból 1,8-2 millió fő vándorolt ki Amerikába, ebből 1895-1914 között 1,4 millió. Egyéb célországokba: Ausztráliába, Németországba, Romániába 300-400 ezer főnyi volt a vándorlás. Ebből a kivándorolt népességből kb. fél millió volt a visszátértek száma. Érdemes a nemzetiségi összetételt nézni, legtöbb, 33 %-a magyar, számarányának többszöröse, a szlovák 25%, magas a német 18%, és a román 15%, alacsony viszont a délszláv 2,6%. Ennek függvényében a megyei adatok a következőket mutatják: az 1899 és 1913 közötti időszakban 25 006 fő vándorolt ki és 6 063 fő vándorolt vissza, a vándorlási veszteség ezek szerint 18 943 fő."

0 Tehát arányában - a megye 433 ezres lakosságához - kevesebb mint az országéhoz az l, 4 millió. Az adatok szerint Vas vármegyében az ezer főre eső kivándoroltak átlaga 1899-1913 között 39 fő volt, míg Magyarország egészének átlag 46 fő volt. Az átlagszámok az ezer lakosra vetített kivándorlás mutatók alapján Vas vármegyében 1899-ben volt a Éhen: i. m. 47. o. U. o. Magyarország története (1880-1918). Bp. 1978. 412-413. o. A kivándorlás és visszavándorlás összefoglaló adatai: 1910-évi népszámlálás. VIII. k. 2-3. o. 103