Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)
Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében
Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében Ezek az adatok jelzik az ország belső népességi szerkezetének alakulását, a makromigráció hatásait. A mikro-, a megyén belüli migrációra később térek ki. Megfigyelhető, hogy a népességnövekedés Budapesten és a polgárosodó nagyvárosokban (Budapest, Zágráb, Debrecen, Miskolc, Nagyvárad stb.), a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon volt a legjelentősebb, a leggyengébb viszont az északi és keleti peremvidékeken. A fejlett régiók közé tartozó Dunántúl és a NyugatFelvidék ebből a szempontból a közbeeső helyet foglalta el. A természetes szaporulat jó része elvándorolt. Az országos adatok rövid áttekintése után most nézzük Vas vármegye helyzetét. A tárgyalt időszakban rendelkezésre álló adatok szerint a megyében jelenlévő polgári lakosság lélekszáma a következőképpen alakult: (Ez a jelenlévő fogalom fontos lesz még a következőkben) Vas vármegye összes polgári lakossága: 1869-ben 331706 1880-ban 360 590 1890-ben 390 371 1900-ban 416 492 1910-ban 443 262 Az adatokon végigtekintve szemmel látható, hogy a megye népességének szaporodása az országos trenddel szemben az 1869-1890 közötti időszakban magasabb, míg 1890-1910 között viszonylag alacsonyabb volt. Ezek az adatok azért is figyelemre méltóak, mert a megye halálozási adatai kedvezőbbek voltak az országos átlagnál. A természetes szaporodás megyei csökkenése nemcsak a már említett kivándorlással magyarázható, éppen ezért elengedhetetlen a megye népességi helyzetének a vizsgálata. A népesség helyzetének változása három vonalra fűzhető fel. 1. Belső megyén belüli mikromigráció 2. A Monarchián belüli (főleg az osztrák örökös tartományok felé irányuló népességmozgás). 3. Az Amerikába való kivándorlás Nézzük először, hogyan alakult a megye belső népességi helyzete. A dualizmus első éveiben az 1871-es törvényhatósági törvény értelmében Vas vármegye önálló törvényhatóságában két rendezett tanácsú város, a nagy múltú, egykori szabad királyi város Kőszeg, és az ekkor még jelentéktelen megyeszékhely Szombathely volt, amely kiemelkedett a kis és nagyközségek soraiból. Szombathely lakóinak száma 1869-ben 9 666, 1910-ben a katonai létszámmal együtt 30 945 fő. Kőszegnek 1869-ben 6 915 fő, 1910-ben 7 874 fő. 12 , ; , A városok népességének alakulása jelzi, hogy Szombathely ugyanazt a szerepet játszotta a megyében kicsiben, mint Budapest az országban nagyban. Ha figyelembe is vesszük a természetes szaporodást, akkor is kb. 17-18 ezer fő a mig1910-évi népszámlálás. 1. k. 771-777. o. 12 ír U. o. 100
