Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében

SAVARJA 22/1 -1995 rációs nyeresége a megyeszékhelynek. Ez megyei szinten óriási szám, nagyobb mint a megye következő két legnagyobb településének együttes lakosságszáma Kőszeg 7 874 fő, Körmend ő 970 fő

u - (1910-és adatok). Szombathely régióközponttá válásáról a bevezetőben már beszéltem. A vasút, kereskedelmi, közigazgatási csomópont a kortársak szerint is amerikai tempóban fejlődött. A gyárak, a bankok gomba módjára való szaporodásával együtt haladt a város infrasruktúrális fejlődése is. Az európai látókörű Éhen Gyula polgármester egy modern város alapjait vetette meg bankkölcsön segítségével, csatornáztatott, vízvezetéket építtetett, aszfaltburkolatot rakatott, parcelláztatott. A várost korszerű villamosvasútja és közvilágítása is kiemelte a „vidéki porfészkek" soraiból. Ez a kiépült infrastruktúra, a munkahelyek növekvő száma vonzotta a betelepülőket. A város fejlődése országosan is kiemelkedő volt. A hazai törvényhatóságú jogú városok lakossága 1890 és 1910 között 50,2%-kal, a rendezett tanácsú városok 1890 és 1910 között 27,9%-kal, növekedett, míg Szombathely 75,2%-os növekedést mondhatott magáénak. Ez az adat még inkább kiemelkedő, ha tudjuk, hogy a polgári lakosság Pécsett 40,5%-kal, Győrött 42%-kal, Sopronban 14,9%-kal növekedett az adott időszakban. Kőszeg gyér fejlődése Szombathely regionális központtá válásával magyarázható. Szombathely és Kőszeg után érdemes még néhány olyan települést megvizsgálni, amely alközponttá vált, vagy az iparosodás folyamán népességfelszívó szerepet töltött be. A megye harmadik legjelentősebb települése Körmend volt. A századfordulót követően jelentős kisiparral (csizmadia, asztalos, kocsigyártó) rendelkezett. Három pénzintézete, 72 kereskedése, gőzmalma, vasúti összeköttetése tette fontos településsé. Lakossága is számottevően, 50%-ot meghaladóan emelkedett az 1869-es 4 238-ról az 1910-es 6 970-re.

15 A lakosságszám Sárvárott nagyobb, de ez a hozzácsatolásokkal is nőtt. Jelentős fejlődés és lakosságnövekedés összhangja figyelhető meg Szentgotthárdon. A selyemgyár, az óragyár, a kaszagyár és elsősorban a nagy munkáslétszámmal dolgozó dohánygyár munkásigénye a kicsiny község lakóinak számát az 1869-es 938-ról 1910-re 2 618 főre növelte.

16 Ekkor figyelhetjük meg az agglomeráció létrejöttét is. Szombathely fejlődésében a ma már a városhoz tartozó akkor közeli községek is nagymértékben kivették részüket. Azok, akik nem tudtak, vagy nem akartak szakítani teljesen a paraszti életmóddal, ezekbe a városközponttól 3-4 km-re lévő településekbe költöztek. A megyeszékhely ilyen „járulékos" települései voltak Gyöngyösszöllös, Kámon, Zanat. A községek adatai a következők: 1869-ben és 1910-ben Gyöngyösszöllös 459, 1 460; Kámon 255, 699; Zanat 173, 269. Ilyen agglomerációs növekedést láthatunk Szentgotthárd esetében is: Rábakéthely lakossága 359ről 855-re, míg Zsida népessége 236-ról 535-re emelkedett.

17 Az iparosodással való összefüggést jelzi, hogy mindkét község robbanásszem fejlődése az 1890- és 1910 közötti időszakra esik. A harmadik, főleg a cukorgyár miatt fejlődő település Sárvár volt, amely 3 418 lakosról 7 056 fős 13 ír U. o. 1910-évi népszámlálás. VI. k. 18. tábla. 15 1910-évi népszámlálás. I. k. 771-774. o. 16 ,. r и. o. U.o. 101