Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében

SAVÄR1A 22/1 -1995 Ezzel együtt még mindig a mezőgazdáság volt a leginkább meghatározó eleme a foglalkoztatottságnak. Az 1910-es adatok szerint a 115 225 mezőgazdasági kereső a következőképpen oszlott meg: önálló birtokos 44 800, gazdatiszt 169, segítő családtag 3 899, gazdasági cseléd 13 490, napszámos 18 407 (ez országosan is magas).

5 Ezekből az adatokból leszűrhetjük, hogy rendkívül jelentős az önálló kisbirtokos aránya, amelynél az egész Dunántúlon csak a másik aprófalvas megyében Zalában találkozhatunk nagyobb kisbirtokosi létszámmal.

0 Ez a nagyszámú önálló, rendszerint kisbirtokos parasztság az, amelyet mind a belső vándorlás, mind az emigráció leginkább érintett. Mielőtt rátérünk a részletes elemzésre, elengedhetetlen, hogy végigtekintsünk a megye népességi helyzetén. A kivándorlási veszteségek ellenére a tárgyalt időszakban a népesség robbanásszerű növekedését figyelhetjük meg. Ha összevetjük az országos és a megyei népesség növekedését, a következő adatokhoz jutunk. Magyarország lakosságának száma: 1869-ben 13 663 691 (katonai népességgel együtt) 1880-ban 13 883 964 1890-ben 15 261 864 1900-ban 16 838 255 1910-ben 18 264 533 Tehát elmondhatjuk, hogy a történeti Magyarországon az egész korszak folyamán mintegy 5,8 millió, Horvátoszággal együtt 6,7 millió főnyi, természetes szaporulattal számolhatunk. i ' Ezzel együtt hazánkat a belső, a korban már említett módon felgyorsult migráció mellett 1,2 millió vándorlási veszteség is sújtotta. Ez a vándorlási veszteség a beáramlók (főleg galíciai és egyéb oroszországi, lengyelországi zsidók) és, a kivándorlók közötti különbséget jelzi. A nagymértékű népszaporulatbeli fordulat az 1880-as években történt. Ekkorra beszélhetünk arról, hogy bekövetkezett az a polgárosulás kezdeti szakaszára jellemző demográfiai fordulat, amely megváltoztatta a születések és halálozások egymáshoz vethető rendjét.

8 Ebbeh'az időben (1880) csökkennek nagymértékben a járványok, (főleg a kolera) hatásai. Ezzel öszszefüggésben a születések aránya 42,5 ezrelékről 34,3 ezrelékre, a halálozásoké 34,5-röl 23,7-re estek vissza. Hazánkban az 1870-es években pusztító utolsó nagy kolerajárvány miatt csak az 1880-as években beszélhetünk fordulatról. A világháborúig tartó évtizedekben a természetes szaporulat évi átlag 11 ezrelék volt.

9 Ha összevetjük Magyarország népességének tényleges szaporodását az 1890-1910 közötti időszakban, a következő adatokhoz jutunk. A Magyar Szent Korona országainak 1910-évi népszámlálása. IV. k. Bp. 1912. 240. o. (továbbiakban: 1910-évi népszámlálás). 6 U.o. 204-205. o. 7 Magyarország története (1890-1918). Bp. 1978. 403-405. o. U. o. 9 U.o. 99