Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Zágorhidi Czigány Balázs: Vasvár város privilégiumlevele

SAVARIA22/J -1995 szövegből csak sejthető, hogy Vasváron található. IV. László király eredeti okleveléről itt nem történik említés. A múlt század végén Nóvák Mihály két oklevelet lelte fel a község ládájában, az 1279. évi eredeti példányt és az 1336. évi átiratot. Leírásából kitűnik, hogy azok valóban eredeti példányok lehettek: „Mindkét példány elég ép, de az okmányokat kötő eredeti pecsétszalagokról (illetve zsinórról) a függőpecsétek hiányoznak, illetőleg az egyiken (Károlyén) diónagyságú gömbökké tömődtek össze s úgy lóggnak rajta. Kun Lászlóén még most is (1885-ben) rajta vannak a selyemzsinórok, ezekkel van átfűzve s a zsinórokon több kis színes apró bojt lógg". Az okmányoknak volt egy - megszövegezése alapján feltehetően -18. századi magyar fordítása is, Nóvák munkájában ennek a szövegét közli. A két oklevélről még egyszer hallunk a század végén, a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozat Vasvármegye kötetében (1898) Barabás István vasvári iskolaigazgató a város történetéről írva megemlíti a két jeles okmányt, és közli a már említett fordítást. 1921-ből már arról értesülünk, hogy az okmányoknak nyoma veszett. Ekkor Németh Antal, Vasvár történetének lelkes kutatója Nóvák munkája nyomán próbálta felkutatni a becses történeti emlékeket. Kutatásáról a Magyar Nyugat első számában számolt be: „Elmentem a községházához és érdeklődtem a Nóvák Mihály által említett láda felől, amelyben e nevezetes okmányokat heverni véltem. Ládát találtam is eleget, de az okmányok egyikben sem voltak. Bizonyára jobb helyre tették őket, - gondoltam, - ezért Tretter Győző főjegyzőt kerestem fel, aki 34 év óta jegyzője Vasvárnak, s tőle kértem felvilágosítást. - Az okmányok sajnos - nincsenek meg, - mondta Tretter főjegyző. - Már akkor sem voltak meg, mikor én Vasvár jegyzője lettem. Hallomásom szerint Keresztury János bírósága alatt, vagy pedig a hármas község: Vasvár, Szentmihályfalva és Zsidófölde egyesítésekor 1888-ban tűntek el. Semmi nyomuk sem maradt." Tretter főjegyző egy évtized múlva már némileg bővebb felvilágosítást tudott adni az oklevelek sorsáról, talán addigra utánajárt eltűnésük körülményeinek. 1930-ban így nyilatkozott a Vasvári Újságnak: „A hivatalos iratokat a vasvári bíró őrizte. Az egyesítéskor Keresztury Józsefnél maradtak. Tőle lefordítás végett két bécsi dominikánus szerzetes vitte el. Valószínű, hogy most is a bécsi Domonkos-levéltárban vannak."

14 Iványi Béla, Vasvár történek későbbi kutatója dolgozott a domonkos rend bécsi konventjének levéltárában, és sok magyar, köztük vasvári vonatkozású anyagot tárt fel, de a vasvári privilégiumlevélről egyik munkájában sem tesz Belkényi Adolf: Megyei történet-tár: Vasvár múltjából. = Vasmegyei Lapok, 1871. május 7. 3. o. A két cikkért köszönettel tartozom Kiss Gábornak és Mayer Lászlónak, akik rendelkezésemre bocsátották „Régészeti hírek a Vas megyei sajtóban" с anyaggyűjtésüket. Nóvák: i.m.: 12-15. o. Magyarország vármegyéi és városai. Vasvármegye. Szerk.: Dr. Sziklay János és Dl. Börovszky Samu. Budapest, 1898. 110-111. o. Németh Antal: Eltűnt történelmi okmányok. = Magyar Nyugat, 1921. október 2. 7. o. ' Kolb Ödön: Vasvár az egyesítés évében. Beszélgetés Tretter Győző ny. főjegyzővel. = Vasvári Újság, 1930. július 20. 9