Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Zágorhidi Czigány Balázs: Vasvár város privilégiumlevele

Zágorhidi Czigány Balázs: Vasvár város privilégiumlevele említést. Valószínű azonban, hogy Iványi a levéltár teljes anyagát nem tudta átnézni, így elképzelhető, hogy egy elfekvő iratcsomóban még ma is ott hevernek Vasvár történetének eme jeles emlékei. Az privilégiumlevél szövegét elsőként Fejér György Codex Diplomaticus-а közölte 1829-ben, hivatkozása szerint a Széchényi Gyűjtemény (Nemzeti Múzeum) egyik oklevélmásolat-gyűjteménye alapján, amely a Károly Róbert-féle átirat szövegét tartalmazta. A kéziratos gyűjtemény ma is megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban, összeállítója ismeretlen, a könyvtári bejegyzés szerint a 18. században készült. Az eredeti példányra, amelyről a másolat készült, a kéziratban nem található utalás. A privilégium újabb szövegkiadása 1849-ben Endlicher László István Rerum Hungaricarwn Monumenta Arpadiana с kötetében látott napvilágot. Endlicher az oklevél lelőhelyét nem adja meg, csak arra utal, hogy a Károly Róbert-féle átirat szövegét követi. A szöveg jellegzetességei alapján azonban valószínű, hogy szintén a Széchényi Gyűjtemény oklevélmásolatát használta, vagy egyszerűen Fejértől vette át a szöveget. 1873-ban a Hazai Okmánytár V. kötetében Nagy Imre a ma is meglévő 1453-as átirat alapján közölte a privilégiumlevél és a későbbi megerősítések és átírások szövegét. Az oklevél modem kiadása a Burgenlandi okmánytár II. kötetében jelent meg 1965-ben. Bár a kiadás jelzi a két féle szöveghagyományt, eltérést azonban mindössze egy esetben jelöl; javítja viszont a Hazai okmánytár hibás olvasatait. * * * Mivel az említett kiadások mindegyike tartalmaz téves olvasatokat, a két különböző szöveghagyomány pedig eleve rendelkezik sajátságossal, szükségesnek találtam a szöveg kritikai kiadását. Az alábbi szöveg tartalmi szempontból nem módosítja eddigi ismereteinket, nyelvi szempontból viszont minden bizonnyal közelebb áll az eredeti oklevélhez, mint az eddigi kiadások. Iványi Béla: A középkori Vasvár. Vasvár, 1992. 108. o. 213. j. Codex Diplomaticus Hungáriáé Ecclesiasticus ac Civilis. Studio et opera Georgii Fejér, Tom. V. Vol. 2. Budae 1829. 525-528. о.: „Е Dipl. Regum Hung. Coll. Széchényi in 4. nro. 50. confírmavit Carolus Robertus A. 1336." 17 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára: Quart. Lat. 1279. Diplomata Regum Hungáriáé. 193v.198v.no

. 50. Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana. Edidit Stephanus Ladislaus Endlicher. Sangalli 1849. 551-554. o.: „E transumto Caroli Roberti regis anno 1279. (így)" Hazai okmánytár. Kiadják: Ipolyi Amold, Nagy Imre és Véghelyi Dezső. V. köt. Győrött 1873. 60-62. o. és passim: „Hártya hátul két kis pecsét nyomaival, eredetié Keszthelyen a gr. Festetics cs. Itban, "Castriferrei" D. a. őriztetik. Nagy I." Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebeite der Komitate Wieselburg, Ödenburgund Eisenburg. II. Band. Bearbeitet von Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz-Köln 1965. 131-133. o. 185. sz. Itt kell megjegyezni, hogy az okmánytár adatai hibásak a közlés alapjául szolgáló, Vas megye hatósága által 1453, június 19-én kiállított oklevélről, mivel azt mint Dénes nádor (?) 1435. július 19-én kelt átíró oklevelét említi; a kéziratos okmánytárra pedig csak feltehetően Fejér alapján hivatkozik, annak szövegét nem ellenőrizte. 10