Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

hazaértek minden gyümölcsfát megráztak, hogy teremjen. A kútba körtéskenyeret dobtak, hogy az is részesüljön az ünnepi örömből. „Hogyha valaki kimerte a vödörrel a kenyérdarabot, visszadobta, hogy ki ne apadjon a kút. Az uram azt mondta, hogy babona, de én úgy tartottam, hogy az jár a kútnak".

148 Az alsóőri földművesek istállóbeli állataiknak is adtak ilyenkor körtéskenyeret. A megszólaló - duruzsoló - tűznek sót vagy kenyeret adtak. Karácsony éjszakáján sokan a jövőbe akartak látni. Az istállóban megszólaltak az állatok, elmondták egymásnak, hogy milyen a gazda és hogy ki hal meg a következő évben. „... egy legény meghallotta, hogy az egyik ökör mondta a másiknak, hogy őt viszik a szekéren, ... úgy megijedt, hogy meghalt. ... egy szolga azt hallotta, hogy valaki meghal a házban. ... és osztán ő halt meg."

149 „Egy legény énekszót hallott az utcán, egy másik muzsikaszót. ... Mind a ketten meghaltak". 150

Ezen az éjszakán veszélyes helyek voltak, a csárda helye, ahol a megöltek lelkei jártak olyankor, ... a malom környékén, a rosszak találkozó helye volt.

151 A temetőben való járás félelmetes volt, „... akkor a halottakkal lehetett beszélni, ... azután ördöngös boszorkánnyá lett, aki odamerészkedett."

152 Nagykarácsonykor - az ünnep első napján - hat órakor pásztorok miséje van a templomban. Általában asszonyokkal telik meg ilyenkor az Isten háza. Utána sietnek haza ebédet főzni. A nagymise tíz órakor kezdődik. Az ilyen nagy ünnepen, még napjainkban is elmegy a plébánosért a tűzoltózenekar, hogy zenekari pompával kísérje a templomba és vissza. (Lásd előbb!) Ebéd után mindenki otthon maradt, nem illett ezen a napon vendégségbe menni, legfeljebb az elöregedett szülőket látogatták meg gyermekeik, unokáik. Karácsony másnapjának reggelén misére mentek, délután megindultak a vendégjárások. A keresztanyák ajándékot vittek keresztgyermekeiknek, kalácsot, játékot, ruhát vagy ruhának valót. Alkonyattájt a párosok - házaspárok - csoportba verődtek, és elmentek a komákhoz, rokonokhoz, köszönés után az alábbi verset mondták: „Áldja meg asztalát, seregeknek Urát Örömmel dicsérjük istenes jó voltát Hogy megadta érnünk ez karácsony napját." Utána a meglátogatott fiatalok is csatlakoztak hozzájuk, úgy mentek tovább. „így múlatták az időt, mert akkor még nem tartottak bált karácsonykor.... Meg is botránkoztak az öregek rajta, mikor elkezdték a karácsonyi bálozást".

153 Azelőtt- a második világháborúig - a rokonok egymás között ülték meg az ünnepeket, csak a komákkal találkoztak még, de azokat rokonszámba vették. Ezen az estén köszöntötték a Jánosokat is, minthogy névnapjuk előestéje volt. István napját a fiatal legények csoportosan köszöntötték: „Eljöttünk Szent István Köszönteni tégedet Házibeli napodat, Hogy megélted napodat Szép föl virr adásodat." Mikor a köszöntők eltávoztak, megjelentek a regélők. „Haj regő rejtem Azt is megengedte Az a nagy Úr Isten, Hogy kentek földje jól teremjen A kolbászuk sohse fogyjon Boroskancsó mindig teljen 84