Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

SAVARIA 1992 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 21/1 PUSZTAINÉ MADÁR ILONA A BURGENLANDI MAGYARSÁG VALLÁSOS ÉS ERKÖLCSI SZOKÁSAI Bevezető A történeti Magyarország délnyugati sávját Őrségnek nevezzük, északi felét Felsőőrségnek. A trianoni béke után a Felsőőrség egy részét Ausztriához csatolták. Ezt a tartományt ma Burgenlandnak nevezik. Burgenlandban öt olyan helység van, ahol több-kevesebb arányban magyar nyelvű a középkorú és az annál idősebb őslakosság. E kis létszámú magyarság két tömbre oszlik. Az egyik a volt Vas megyei területre esik, Szombathelytől 30, a Stájer határtól mintegy 15 km-nyire, Felsőőr és Alsóőr a Pinka folyó mentén fekszik, őrisziget pedig a Pinkába ömlő Széppatak völgyében. A másik tömbnek nevezhető két község, a volt Sopron megyében fekvő Felső- és Középpulya, mintegy 15-20 km-nyire északra terül el Kőszegtől. A XIX. század közepén Felsőőrnek 613 katolikus, 1400 református, 300 evangélikus, 10 zsidó lakója volt. Alsóőrt 1150 katolikus nemes lakta, őriszigetnek 41 katolikus, 236 evangélikus lakója volt. Középpulya 500, Felsőpulya 520 magyar katolikussal szerepel.

1 Mindnyájan magyarok voltak és jobbára nemesek. A legjelentősebb település Felsőőr. Őrisziget a határ védelme szempontjából állítható mellé, mert „A Széppatak völgyén alászálló ellenség Felsőőr figyelmét elkerülhette, de nem Őriszigetét".

2 Felső- és Középpulya Árpád-kori települések „egy 1225-ben kelt oklevélből ismert, hogy mind a három Pulyát - t.i. a XVI. századtól tisztán horvátok által lakott Alsópulyát is magyar köznemesek lakták."

2/a „...Szinte bizonyosra vehető - írja Imre Samu - hogy mindkét csoport nagyjából azonos időben szakadt el a magyarság tömbjéből..."

3 Településeik vidéke ősidők óta lakott.

4 Az őrség lakóit - amint a nevük is jelzi „örökül telepítették lakóhelyükre. Természetes határ híján hadifontosságú volt e terület. A betelepültek tartották szemmel a határt, mintegy védelmi vonalat képeztek. A XIII. századig igen jelentős volt a gyepű védelme." A várak kiépülése után csökkent az őrök szerepe, de nem szűnt meg. Ez abból is megállapítható, hogy „I. Károly a XIV. században kiváltságos levelet adott számukra."

5 A XV. századra elvesztette az Őrség határvédő szerepét, az őrök szolgálatára nem volt már szükség, földművelőkké váltak. Ettől kezdve a magyar lakosság száma csökkent, németek kerültek a helyükre. A török megjelenésekor a horvát népesség is megnőtt (jelentősen gyarapodott). Erre az időszakra már kialakultak és elrendeződtek a társadalmi csoportok. Az őriek az egytelkes nemesek sorába kerültek, de nem egyéni volt ez a státus, hanem communitáshoz kötött. Akinek a községben birtoka volt és ott lakott, nemesnek számított. 1547-ben egytelkes nemeseknek nevezték magukat a felsőőriek. Az okirat I. Károly 1327-beli oklevelére hivatkozik, ennek segítségével tudták bizonyítani, hogy elődeik „őrök" voltak, 61