Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

kiváltságot bírtak.

6 „1436 után átíratták oklevelüket a felsőőriek a vasvári káptalannal".

7 Ez a másolat a legutóbbi időkig megvolt Felsőőr irattárában, a községházán. A communitáshoz kötött nemesség gyakorta kérdésessé vált az idők során. A közelben lakó földbirtokosok mindegyike terjeszkedni akart - akár hatalmaskodások árán is. A kisnemesek pedig - természetszerűleg - ragaszkodtak kiváltságukhoz. „Az kétségtelen - írja Sthál Ferenc - a továbbiakban, hogy az őriekben mindig élt a régi szabadságukra vonatkozó emlék... s ezt Felsőőrön vélték megtalálni."

8 1678-ban I. Lipót védelmébe vette az őrségieket, akik „...mindenkor kiváltságos, szabad, jobbágyi szolgáltatásnak alá nem vetett királyi jobbágyok voltak..." A XVII. századtól, már nem mindenütt vált nemessé aki házat vett vagy ha költözött, hanem agilis név alatt került a közösségbe. „A közös földre a falu gazdája ügyelt mindenütt. ... A közös terményt a falu pajtájában raktározták el."

9

.. .Alsóőrben még emlékeznek a helyére. Hogyan maradhatott meg ez a két kis létszámú magyar csoport a németség és horvátság gyűrűjében? Valószínűleg a nemesi státus tette zárt közösséggé őket. „...A beköltöző németek is beolvadtak közöttük". Ausztriához való csatolás után az okozta a legnagyobb változást, hogy belső nyelvszigetből külső nyelvszigetté váltak.

10 Társadalom „A felsőőrségi falvak - a XVI. század közepén - községenként kommunitást alkottak, melynek tagja volt minden helybenlakó birtokos." A helységhez kötöttség erős közösségekké formálta a helységeket, ugyanakkor minden mással szemben elutasító magatartást tanúsítottak. A nemesek nem akarták megosztani előjogukat, a házasodással, illetve a földvásárlással bekerülő nem nemesek pedig részesülni szerettek volna a közjóból. Két-három nemzedék után nem is lehetett megkülönböztetni az őslakost a gyüttmenttől. A XIX. század elején az alábbi módon írnak társadalmi életük nehézségeiről: „...A Nemes és Nemtelen vegyületbül sok Nemeseknek Nemtelen földön való lakásábul, ugy szintén sok Nemteleneknek Szabadságaibul avagy Nemes Földön való lakásábul, a régi Időknek következésébül satb. sok zavarok uralkodnak Eőrséghbe".

11 A jobbágyfelszabadítás nem csökkentette a feszültséget, „...a nemesi tudat inkább erősödött, még a nem nemesek utódai is nemeseknek tartották magukat."

12 A község irányítása a nemesség kezén maradt. Alsóőrben emlékeznek egy idegenből jött iparosra, aki kiharcolta, hogy közülük is részt vehessen egy ember az elöljáróság munkájában. „A testület vezetője 1588-ban Ewr Nagh - őrnagy volt".

13 A XIX-XX. század fordulójáig öreg esküdt volt a neve, azt követően bíró, napjainkban polgármester. Az elöljáróság elé kerülő peres ügyek jelentős részben szomszédok közötti erőszakoskodásból, határ elszántásból álltak. Olyankor „...az öreg esküdt némelyeket kiküldvén a határjelet visszatétették... az okozott kárt visszatérítették... .Ha nemes szegény ellen vét folytatódik a feljegyzést -, amiért az szegénysége miatt bosszút nem állhat... ezért valaki akár nemes, akár nemtelen személyt megver, vagy becstelen szókkal illet... amelyért a sértett fél szegénysége miatt bosszút nem állhat... a sértett fél ügyét az öreg esküdt eleibe kell terjeszteni... az öreg esküdt gyűlést hirdessen... Esküdt embereivel megvizsgálja és kitanulja a környűl álláshoz képest... a vétkest megbüntesse... A nemtelen pálcabüntetést szenvedjen, ...de 12-nél nem többet."

14 A XIX-XX. század fordulójáig többnemzedékes családban éltek a felsőőri földművesek. 1818-ban az alábbiakat jegyezték fel családi életük formájáról: „Csak nem minden Háznál több Testvérek és atyafiak laknak együtt, akik közül egy a'ki öregebb és 62