Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

István Szilágyi: Kalvarien in dem pannonischen Raum

PINKAFŐ (Pinkafeld) Vas m., Szombathelyi em. Helye: Pinkafőtől délnyugatra emelkedő rödöni Kálvária hegyen. A városból a hegyre kivezető aszfaltút mentén állnak a stációk. Története: A település 1644-ben került a Batthyányok tulajdonába, A kálvária keletkezésének ideje és körülményei nem ismertek. Az 1779. évi Visitatio Canonica egy megjegyzése (jam antiquata) alapján valószínű, hogy legrégibb része a templom előtti kálvária építmény, amihez - esetleg csak ideiglenes - stációk tartozhattak. A Fájdalmas Anyának szentelt Kálvária-templomot az 1757. évi vizitáció szerint gróf Batthyány II. Ádám alapította és Batthyány József, a vizitátor és a mű első leírója szentelte fel. Az 1779. évi vizitáció 1748-at tünteti fel a felszentelés évéül. Az alapítók színvonalas berendezéssel és felszereléssel is ellátták. Két harangját a Szent Kereszt és Szent Donát tiszteletére szentelték. A templomhoz délről röviddel 1757 előtt hozzá épült remeteségként egy lakóház. A leghíresebb remete itt Kosics Celesztin volt. A remeték 1787. évi feloszlatása után a templom a pinkafői plébánia joghatósága alá került. Az együttest 1831-ben, majd 1937/38-ban tatarozták. Újabb tatarozása 1980-tól a templommal kezdődött és 1985-ig az addig lakatlan remeteség helyreállításával folytatódott, helyi mesterekkel. A műértékeket is restaurálták (Werner akadémiai restaurátor Bécsből). 1982-ben itt alakult meg az ún. „Franziskus-gemeinschaft", egy szerzetesrend-szerű közösség. Ők a régi remeteség mögött a templom szentélyéig U alakban zárt udvart körülvevő új épületszárnyat építenek maguknak. A záró szárny befejezés előtt áll. A kápolna előtti lejtő peremén álló kálvária építmény 1859-ben siralmas állapotban volt, s ezt máskor is említik. A három feszületet 1974/75-ben restaurálták. A stáció építmények számát a források ill. feldolgozások eltérően 12, ill 14-nek adják meg. Először az 1779. évi vizitáció említi őket. Általában, de különösen északi oldalukat a leírás javításra szorulónak írja. A benne lévő képek a keresztút egyes jeleneteit mutatták. 1820-ban restaurálták a stációkat és azokban Karl Koch hartbergi festő műveit helyezték el. Az 1863-ban történt újabb renoválást követően Carl Sinnmayer bécsi történeti festő fémlemezre készült képei kerültek a régiek helyére, és a nyílások védelmére vasrácsokat szereltek fel. Restaurálták a stációkat 1937/38-ban is, majd 1974 és 1981 között. Az akkor ábrázolások nélküli stációfülkék belső oldalán előkerült barokk díszítő falfestés a felépítmények eredetiségét igazolta. A fülkék hátfalára Hermann Bauch akadémiai festő színes természetes kőmozaik képei kerültek. Az elégtelen szigetelés miatt 1987-ben újból javították őket, majd a restaurált felületeket is ismét átfestették. A stációsort megelőző ún. Schlachtenkreuz a XVII. vagy a XVIII. században készült, állítólag III. Frigyes és Mátyás király 1469. évi csatája emlékére. Leírás: A városból kifelé menet, a vasúti híd közelében álló Schlachtenkreuz, egy falazott, magasa képoszlop. A topográfia írásakor a fülkében Olajfák hegye képe volt, a helyszíneléskor egy terrakotta dombormű Krutzler szignóval, 1981. évszámmal. Tipikus indító kápolna. A vasútat keresztezve az út jobb oldalán áll a 14 azonos kivitelű stáció. Jelentős építmények: a képfülke magasságában 2,20/1,67 cm alaprajzi méretűek, 1,00 m mély szegmens záródású fülkékkel. Nyeregtetejüket cserép fedi. A tagozott oromzatban kismértékű fülke ma üres. A párkány 3 oldalon körbefutó. A sima törzs oldalt tükrös 198