Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

István Szilágyi: Kalvarien in dem pannonischen Raum

kiképzésű, vakolt és meszelt. A lábazat kiugró, egyszerű tagozatú. A fülkék hátfalán mozaikok, oldalsó és felső felületein falfestés maradványok, ma bemeszelve. A dombra felérve bal kéz felől régebbi vegyes anyagú két szegmens nyílással áttört, cseréppel fedett egyenes falazat és egy közel félkör alaprajzú tégla támfal által közrezárt rész maga a kálvária építmény. (Ez számít a 13. stációnak 12 stációépítmény esetén). A falazathoz belülről erősített 3 fa kereszt az 1981. évi helyszíneléskor már bádog korpuszok nélkül állt. Az egész építmény ma is romos. A kissé távolabb, gyümölcsfák között álló kápolna magas arányú, belső homlokzati tornyos, tagolatlan tömegű épület. A vele déli irányban összeépített remeteség nyeregtetős, csonkakontyos. Mindkét épületen kis plasztikájú későbarokk ízű vakolatarchitektura. A helyiségek boltozottak. A templom berendezéséből a kálvária jelenetet bemutató főoltár emelkedik ki. (Menzája egyben szentsír, s a 14. stációnak számíthat.) A részletes leírás a hivatkozott szakirodalomban található. Helyszínelés: 1981. június, 1990. június. Ábrázolások: Tervek: A kápolna és remeteség alaprajza (Közli: Ost. Kunsttop. Bd. XL 356. p.) A kápolna és remeteség alaprajza és a kápolna metszete kinagyított párkányprofillal (Xerox másolat W. Sepertél 1957. évszámmal, valószínű az előző céljaira készült felvételi terv a szerző gyűjteményében.) Forrás: Wilhelm Seper levele 1987. aug. 15. 8. Pinkafő, a tatarozott kápolna, előtte a romos kálvária-építmény 8. Pinkafeld, die renovierte Kapelle, davor das ruinöse Gebäude des Kalvarienbergs 199