Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)

Rosnak M.: Die Belagerung der Königl. Freystadt Güns im Jahre 1532 (Közli: Bakay Kornél)

igazságossága mellett szokott állni. Ezért, ha királyi méltóságával gondolna, az lépjen elé fegyveres kézzel, ahol is egy találkozóval egyszer s mindenkorra végét vet a vitának és akkor a győző, bárki legyen is az, megszerzi az uralmat az egész világ felett. Ebből az írásból beigazolódik, amit fentebb ennek a török hadjáratnak a végcéljáról mondottunk. V/6 Augusztus 5-től 30-ig, amikor a török, mivelhogy erővel semmit sem érhetett el, más belátásra jutott a XXV. napon. Ennyi napi ostromot említ alább Ferdinánd dicsérő és kegyelmi irata is. Bécset szeptember 26-tól október 14-ig, tehát 18 napig ostromolták, következésképpen nem olyan sokáig, mint Kőszeget; és ha a felvonulás napjától, azaz szeptember 22-től kezdjük számolni, akkor Kőszegen több nap jön ki, mint Bécsnél. V/7 Milyen békét és milyen módon kötötték azt, elbeszéli nekünk Jovius a következő fejezetekben, akitől most szintén meg akarjuk hallgatni az ostromot. VI/1 Azt, amit Jovius közben még megemlít és tulajdonképpen nem tartozik ide, elhagytuk. VI/2 Jovius itt átugorja mindazt, ami az előző négy napon történt, vagyis az állandó és kemény kölcsönös tüzelést. A három akna ásását említi az MS is, ebből egy az ellenségnek valóban sikerült. VI/3 Jovius azt mondja, hogy a várost körülvevő dombok az éjféli oldalon voltak és a szemközti roham a déli oldalon történt: de mindenki, aki ismeri Kőszeg fekvését, tudja, hogy ez nem stimmel. VT/4 Az MS három ilyen bástyáról beszél, amelyeket azonban az ostromlottak az említett módon felgyújtván meghiúsítottak és tönkre tettek. Ez el is hihető, bár Jovius semmit sem tudósít ezeknek a tönkre tételéről. Ugyanis a legnagyobb és leghatalmasabb roham, amelyről itt beszél, bizonnyal az, amely augusztus 23-án kora reggeltől délután 1 óráig tartott, amikor a törökök a zászlaikkal már valóban a városfalon álltak. Ez a roham azonban, a kézirat alapján, legalább két nappal a faépítmény megsemmisítése után történt, mivel már az augusztus 27-i is a szétrombolt famaradványok mellett folyt le. Tehát azt, amit Jovius itt átugrik, ki kell tölteni, és amit egybe olvaszt össze, az MS segítségével külön kell választani és rendbetenni, vagyis: négy napon belül (valószínűleg 23., 24., 25., 26.) három nagy és magas bástyát készítettek fából; ezeket az ostromlottak felgyújtották és tönkretették. Az ezen igen felbőszült törökök 27-én ismét hatalmas rohamot kíséreltek meg, de tüzesen visszaverték őket. Végül augusztus 28-án, intézték a leghevesebb, legerősebb és legtovább tartó támadást (mert ez kora reggeltől délután 1 óráig tartott), amikor is sikerült zászlaikkal feljutniuk a falakra, de ezúttal is, nem Isten látható segedelme nélkül, megint lelökték és visszaverték őket. Isthvánfi egyáltalán nem tesz említést fa bástyákról, ami a két első tanú alapján mégis tagadhatatlan. VI/5 A felső kaput ugyanis, amely Ausztria felé néz, Ausztriai Kapunak nevezik. Kőszegnek régtől fogva 2 kapuja volt, a felső és az alsó; csak a mi századunkban építették meg a harmadikat a déli oldalon.