Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)
Rosnak M.: Die Belagerung der Königl. Freystadt Güns im Jahre 1532 (Közli: Bakay Kornél)
VI/6 Itt tehát legalább 2 napi időközt kell közbeiktatni. Az MS, amely a napokat is meghatározza, nagyobb hitelt érdemel ebben Joviusnál, aki még az ostrom hónapját sem nevezi meg. De nem ellentmondás az, ha az egyik egy körülményt kihagy, amelyet a másik megemlít; ilyesmi gyakran megtörténik a legbeváltabb írók között is, sőt azok közt is, akik a Szentírást fogalmazták. VI/7 Isthvánfi elbeszéli az említett csodát és még azt is állítja, hogy Szt. Mártont nemcsak egyedül a törökök, hanem az ostromlottak többsége is látta, amint segítséget hozott nekik; amihez még hozzáfűzi ezt az igen figyelemre méltó kiegészítést: amint azt később a legtöbbtől megerősíteni hallottuk. Azt sem látom be, miért voltak aggályai Joviusnak abban, hogy Nicolizzánknak teljesen hitelt adjon: remélhetőleg nem tartotta őt hazugnak. De miért is hazudott volna? És a törökök, akik ezt mondták, nem voltak hiszékeny csodaprédikálók: elbeszélték, amit láttak és a látáshoz egy töröknek ugyanolyan jó szeme van, mint bármely éleselméjű kritikusnak. A cluniacensi apátnak, Odonak a történetéből, amelyben ennek a nevezett szent püspöknek az átvitele tárgyaltatik, szintén ismeretes, hogy a nordmannokat 841-ben, midőn Tours városát, amelynek egykor Szt. Márton püspök az élén állt, hosszabb ostrommal igen szorongatták, végül ennek a szentnek a segedelme kergette el őket. Arról nem is szólva, hogy ennek a szent püspöknek az élete csodatettekkel van tele. Az MS ugyan nem tesz kifejezett említést Szt. Márton megjelenéséről és segítségéről; de nem is mond ellent neki. És ha nem tévedek, úgy tűnik nekem, ahogyan sok más dolgot is teljesen elhagyott, amikor pl. a deszkákból épített védőfalat stb. nem említi, mást pedig csak nagyon röviden és summásan említ, úgy ez a csoda is ezen kevés, de igen fontos szavak közül: De Isten hatalma által a keresztények ...stb. megértendő. VI/8 Végül előfordul itt az a hely is, ahol Jovius bevallja azt, amit Kőszeg város ostromáról és amit annak lefolyásáról írt, magának a bátor védőnek a szájából hallotta. VII/1 Itt egybeesik az, amit Isthvánfi írt a száz németről, akik Szalónakból érkeztek volna. VII/2 Nevezetesen a Szt. Jakab templomban, amely akkoriban a városi plébániatemplom volt, mert akkor a mostani plébániatemplom, Szt. Imrének szentelve, még nem állott. Az említett zászló a mai napig is még megvan a tanácsházán, ahol én szintén láttam és a kezemben tartottam. De már nagyon szakadt és nagy részek belőle elmállottak. VIII/1 Itt beigazolódik, ami fentebb mondatott az elvonulás idejéről. VIII/2 Gratzot tehát a török nem ostromolta, még kevésbé vette be. Ezt bizonyítja ugyanis ez a hitelt érdemlő tanú máshol is (az 1532. szeptember havára vonatkozó naplójában) ahol saját kezével a következőket jegyezte fel: Turcus... transit montem Hartperg, pertransit Grecium Styriae, et supra Marchpurg diu moratus transit Dravum, omnibus Opidis intentatis relictis. Amidon egykor Jenő herceg Gratzban tekintélyes kísérettel a várhegyre hágott és valaki közülük Saurau gratzi házára mutatva azt
