Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)

Rosnak M.: Die Belagerung der Königl. Freystadt Güns im Jahre 1532 (Közli: Bakay Kornél)

III/4 Kezdetben külön fejezetet akartam csinálni azokról a pusztításokról és kegyetlenségekről, amelyeket a törökök az ostrom alatt széltében-hosszában okoztak, de utána a fejükkel kellett értük fizetniük; mivel azonban ez itt nem szükséges és a dolog amúgy is túl terjedelmes lenne, megváltoztattam szándékomat: valamennyi elő fog ebből fordulni alkalmasint a VIII. fejezetben. III/5 Paul. Iovius a XXVIII. kötetben. V/l Ez a vidék a városnak délen fekszik és ma is Kőmezőnek neveztetik. V/2 Jovius a XXVIII. kötetben, ahol Bécs ostromáról van szó, majdnem ugyanilyen módon beszél ugyanazon török tábor sátrainak tömegéről. Százezer sátor talán nem is túl sok egy ilyen nagy számú seregnek, mint ez volt. V/3 Mit is érthetnének mást a Felső Házon, mint azt a régi, rombadőlt várat, amely a várostól napnyugatra magasan fent az erdőben feküdt? Amikor a latin iskolába jártam Kőszegen, még mindig egy darab falazat emelkedett ki a fák fölé; abban sem kételkedem, hogy mind a mai napig is látható néhány maradványa. A magyar nyelvben mind mostanáig is Felső Várnak nevezik. Egykor állítólag Ókőszegnek hívták. V/4 A rohamok összes számát a rend kedvéért, az utolsó roham utánra lehetett volna tenni: de más történetíróknál is gyakran megtörténik, hogy nem olyan pontosan veszik figyelembe az időrendet, amely szerint a dolgok megtörténtek, és néha elébevágnak. Az első rohamnak az említése alkalmat adott ezen írás szerzőjének, hogy rögtön mindjárt az ostromok összes számát megemlítse: ezzel kapcsolatban dicsérendő, hogy helyes különbséget tesz a hatalmas és a nem olyan hatalmas rohamok között és némelyiknél megadja azt is, hogy meddig tartott. V/5 Erről a követségről, amely 3 tekintélyes férfiúból állt, már fentebb a III. §-ban említés történt, hogyan küldte őket Ferdinánd király / Szolimán elé, de anélkül, hogy választ kaptak volna tőle, a sereggel kellett vonulniuk. Most ezen roham után Szolimán, miután jól megajándékozta őket, elbocsátotta őket, levéllel Ferdinánd királyhoz és Károly császárhoz, mivel ennek Bécs felé közeledéséről már híradást kapott. Jovius, aki azzal dicsekszik, hogy a kezében volt ez a levél, beszélje el nekünk azt pontosan. A levél — így mondja — arany és kék betűkkel egy hosszú, keskeny és fogazott lapú könyvecskében volt írva arab nyelven, arany pecsét függött rajta és egy bíbor zsákocskába volt zárva, úgy, hogy ebből eléggé meg lehetett ismerni a barbár leírhatatlan gőgösségét. Ebben a levélben a legfelfuvalkodottabb módon kisajátította magának sok király címeit és magát majdnem minden ország és nép urának és császárának nevezte. De a leglényegesebb tartalma ez volt: ellenséges hadsereggel kivonult otthonról és elözönlötte Magyarországot, hogy megbosszulja az igazságtalanságokat és méltánytalanságokat, amellyel János királlyal, vazallusával és jó barátjával bántak. De ha valaki ellen akarna állni neki, a vitát szerencsés csatával döntené és végezné el, mert a legjóságosabb és leghatalmasabb Isten, Mohamed prófétával együtt, mindenkor a dolog