Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)

Rosnak M.: Die Belagerung der Königl. Freystadt Güns im Jahre 1532 (Közli: Bakay Kornél)

beszélem el ezt, aki miután a legutolsó és leghevesebb roham után, mint fentebb mondottuk, Szt. Márton segítségét is megemlíti a Nicolizza szájából, elbeszélését a következőképpen folytatja: „Azután Ibrahim a szégyen és dűh által a legvégsőkig szorongattatva, és mivel Nicolizzától erőszakkal semmit sem tud elnyerni, a legderekabb cikkek felajánlásával igyekezett győzelmet venni rajta. Hivatalos kíséret mellett a táborába hívta és a legnagyobb dicsszókkal kezdte magasztalni hősiességét, de kérte arra is, hogy hagyjon fel a szerencse állandótlanságának további kísértésével: megmaradhat továbbra is a város urának, ha csak esküt tesz Szolimánnak és néhány törököt a megszállás látszatával, mintha a város megadta volna magát, beenged." „Nicolizza, aki jól tudta, hogy a 800 bátor védőnek alig egyharmada maradt meg és azokat is az állandó őrség és a sok seb kimerítette és elgyengítette, mindenesetre tanácsosabbnak tartotta, hogy megegyezzen. Mit is kívánhatott volna magának jobbat, minthogy a várost dicséretreméltó hűséggel és dicséretes bátorsággal megtartsa és ehhez még a saját népét (még ha néhány dicséret elvesztése árán is) a legnagyobb félelemtől és a legvégső veszélytől megszabadítsa? „De mikor a tárgyaláson semmi félelmet nem mutatott és csapatainak erejét végtelenül, bár hamisan emelte és dicsérte, még azt mondta, hogy bár ő már előbb is hajlandó lett volna neki, Ibrahimnak, a régi barátság miatt, amit egymással Konstantinápolyban kötöttek, átadni a várost, de a német és a spanyol csapatok, akik mérhetetlenül vad, barbár és erőszakos emberek, ebben a szándékában őt meggátolták; sőt csak keservesen és kemény fáradsággal engedték meg neki, hogy kimenjen, bár ezt az asszonyok és gyermekek kérve kérték tőlük." „Ezért megígéri ugyan, hogy jó barátja marad minden töröknek, aki oda vonul, sőt azokat, amennyire csak az elpusztított ország lehetővé teszi, a legbőkezűbben megsegíti élelmiszerekkel és végül a török császár zászlaját is kitűzeti a legmagasabb toronyra." „De ami a törökök beeresztését illeti, hogy az legyen a látszat, mintha a város megadta volna magát, ezt ő mindenesetre igen szívesen teljesítené, de aggasztja, és nagyon is fél attól, hogy őt a németek és a spanyolok, akik a keresztény hit iránti buzgalmukban dühösen szomjazzák a törökök vérét, megtámadják és darabokra szaggatják,