Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Faragó Sándor. A vetési varjú (Corvus frugilegus L., 1758) Nyugat-Magyarországon

SAV AKI A 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 A VETÉSI VARJÚ (CORVUS FRUGILEGUS L., 1758) NYUGAT-MAGYARORSZÁGON FARAGÓ SÁNDOR 1. Bevezetés A madárfajok közül egyesek kiemelkedő szereppel bírnak mind ornitológiai, mind vadbiológiai szempontból. Lehet ennek az oka a kipusztulás veszélye, de nem egy esetben ennek éppen az ellenkezője, tömeges elszaporodása. A tömeges előfordulás önmagában még nem okoz gondot, ha ez nem jár együtt olyan következményekkel, melyek az ökoszisztémák stabilitását veszélyeztetik, vagy más oldalról megközelítve : gazdálkodási problémákat nem okoznak. A gyakorlati madártan egyik égető problémája volt az elmúlt időszakban a vetési varjú (Corvus frugilegus L., 1758) megítélése. A

II. világháború időszakában lefolytatott vizsgálatok (VERTSE, 1943) döntően „hasznos" voltát mutatták, aminek az eredménye a védettség lett. A védett vetési varjú környezetében előálló változások, az ökoszisztémák strukturális átrendeződése, új kultúr-ökoszisztémák kialakulása azonban azzal a következménnyel járt, hogy az addigi táplálékbázis megváltozott. E változásokra (sok esetben szegényedésre) a vetési varjú úgy reagált, hogy megváltoztak táplálkozási szokásai, megváltozott táplálékbázisa. Addig amíg 1942-ben az állati eredetű táplálék 59,1%, a növényi eredetű 40,9% volt (VERTSE, 1943), addig az 1980-ban végzett vizsgálatok már ettől jelentősen eltérő adatokat mutattak: állati eredetű táplálék 41,4%, növényi eredetű 58,6%. (KALOTÁS, 1981 a). Lényegében a gazdálkodás két nagy szektorának a mezőgazdálkodásnak és a vadgazdálkodásnak érdekeit sérti tömeges jelenléte, de nem elhanyagolható az a veszély sem, amelyet a ritka, védett madárfajok fészekaljainak elpusztításával jelent. Mindezek a célok vezettek bennünket, hogy a földrajzilag lehatárolható Kisalföld és Nyugat-Magyarországi Peremvidék közigazgatásilag Győr-Sopron, Vas és Zala megyék területén felmérjük a vetési varjú állományt. Köszönettel tartozom az említett megyék MAVOSZ fő vadászainak : PÖRUBSZKY Jánosnak, REMETE Istvánnak és VARGA Ernőnek, akik a felmérésekben hathatós támogatást nyújtottak. 2. Anyag és módszer A kérdőíveket a megyei fővadászokon keresztül juttattuk el valamennyi vadásztársasághoz, akik kitöltve visszajuttatták azokat. A kérdőíveken községhatáronként és telepenként kértük a rögzítést, s ugyanakkor a hely pontosítása miatt azt kis térképvázlaton is bejelöltettük. Elsősorban fészkelésbiológiai kérdések szerepeltek a kérdőíven. Mindezek azért voltak szükségesek, hogy a korábbi években végzett felmérésekkel összehasonlíthatók, s a változások nyomon követhetők legyenek. Ilyen összehasonlítható paraméterek voltak a fészektelepek száma, a fészekszám és az átlagos telepnagyság. A telepek nagyságrendjének megoszlása, a fészkeket tartó fafajok kérdése, a fészektele71