Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Faragó Sándor. A vetési varjú (Corvus frugilegus L., 1758) Nyugat-Magyarországon

рек fás élőhelyek szerinti megoszlása, ill. az átlagos fészekmagasság a korábbi vizsgálatok adataival nem volt összevethető. A saját 1982-ben végzett felméréseket VERTSE (1943), 1942-ben, MERCSÁK (1980) által közölt, a Madártani Egyesület által végzett, ill. KALOTÁS (1981, b) 1980-ban végzett vizsgálati eredményeivel vetettem össze. Ennek eredményeként a fészkelésökológiára, és a fészkelő populációk dinamikájára kaptunk érdekes információkat. A kapott adatokat a részletes tárgyalás során térképek, ábrák és táblázatok segítségével mutatjuk be. 3. A fészektelepek elhelyezkedése, száma és nagysága A mellékelt 1-3. táblázaton megyénként részletezzük a fészektelepeket. Megyéken belül a települések névsor szerint sorszámot kaptak, s ezek a számok szerepelnek a 4 elterjedési térképen, amelyek az 1942, 1979, 1980 és 1982 évek adatait tartalmazzák. A térképen minden fészektelepet külön jelöltünk. 1942-ben még 3 jól kivehető körzetben koncentrálódott a vetési varjú: Kapuvár; Vas-megye É-i része, ill. a Válicka-völgye környékére. Az 1979-es felmérés során Zala megyéből kevesebb adatot rögzítettek, így csak azt lehet megállapítani, hogy mind Győr-Sopron, mind Vas megyében 30 év múltával széles körben fészkelővé vált a vetési varjú. Ezt erősítik meg a részletes 1980. évi felmérések is. Addig amíg 1942-ben a 3 megye területén 17 település határában volt varjútelep, addig 1980-ban 99, 1982-ben 96 község határában. E puszta tények is a vetési varjú állomány emelkedését engedik feltételezni. Részletesen megvizsgálva a kérdést a következőket mondhatjuk el (4. táblázat; 1. ábra). A vetési varjú fészkelő állománya Nyugat-Magyarországon 1942-ben 11 720 pár volt. 1979-ben 15 447 párat, 1980-ban 22 049 párat, míg 1982-ben 15 759 párat regisztráltak. Vas megyét kivéve mindenütt lényeges állományemelkedés állt elő 30 év után, Vas megyében viszont mintegy 500 párral kevesebb költött. Az 1980-tól tapasztalható állománycsökkenés a vadgazdálkodásban alkalmazott, varjúfélékre szuperszelektív, F-lnek nevezett szernek az eredménye, amivel kezelve a kihelyezett csalétek tojásokat, annak felvétele után a madarak pusztulásához vezetnek. Egyes becslések szerint alkalmazásától varjúállományunk mintegy 30%-kai csökkent országosan, s az adatok szerint Ny-Magyarországon is. A fészektelepszám növekedése folyamatos. Ez részben az állománynövekedés következménye, de ugyanakkor együtt jár a zavarás következtében fellépő széttelepedéssel. 1942-ben 31 ; 1979-ben 80; 1980-ban 120; 1982-ben pedig 123 telepet tartottunk nyilván. h fészektelepek átlagos nagysága ennek megfelelően folyamatosan csökkent. 1942ben 378; 1979-ben 193; 1980-ban 184; 1982-ben 128 fészek volt az átlagos telepnagyság. Egyenletes a csökkenés Győr-Sopronban, erős Vasban, s kiegyensúlyozott Zalában. Ez utóbbi, a megye döntően nagyvadas jellegével magyarázható, míg a másik két esetben az apróvadgazdálkodás eredményessége és jövedelmezősége elengedhetetlen szükséggé tette az intenzív gyérítést, mely a varjak „szétszóródásához" telepszám növekedéshez, s így kisebb telepek kialakulásához vezetett. A részletes adatokat a 4. táblázat tartalmazza. Ugyanehhez az eredményhez jutunk, ha az 5. táblázat alapján vizsgáljuk a fészektelepek nagyságrend szerinti megoszlását. Győr-Sopron megyében 100 fészeknél kevesebb van a telepek 58,6%-án, 101-200 pedig 24,1%-án, azaz kis telepek alkotják több, mint a 80%-ot. Ugyanez a helyzet Vas megyében: 1-100 fészekkel bíró telep 68,6%, 101-200 fészek közötti 17,7%, összesen cca. 85%. Zalában az említett okok miatt 200 fészek alatti a telepeknek csupán cca. 56%-a. 72