Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Művészettörténet - Katona Imre: A fraknói kinstár 1685. évi leltára
SAV AKI A 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 A FRAKNÓI KINCSTÁR 1685. ÉVI LELTÁRA KATONA IMRE A fraknói kincstár 1725. évi leltárát már közöltük a Művészettörténeti Értesítő 1980. évi 2. számában (130-147.1.), noha ez szinte a legutolsó a családi kincsekről felvett leltárak között. A későbbiek ennek szűkített, vagy bővített változatai. Az 1725. évi leltár valamelyik, előtte néhány évvel felvett latin nyelvű leltár magyarra fordított rontott szövegű változata, ezért ennek alapján számos tárgyat lehetetlenség attribuálni. Az Esterházy-kincsek egyrészét 1919-ben Budapestre szállították, melyek részben ép, vagy széttört, összelapult, szétrohadt állapotban maradtak fenn. így remény van arra, hogy a fennmaradt kincsekről - azok egykori ajándékozóiról, az ajándékozások apropóiról - tiszta képünk alakuljon ki a hozzájuk csatlakozó források segítségével is. Esterházy Pált úgy rajzolják meg, mint szenvedélyes műpártolót, gyűjtőt, aki - egyebek mellett a kincstár létrehozója is volt. A kincstár kialakulása azonban nem köthető egy személyhez, még ha a család egy-egy tagjának nagyobb is volt a szerepe abban, mint másoknak. A kincstár ugyanis nem vásárlásból állt össze, mint a képtárak, vagy raritás-gyűjtemények. A kincstárak úgy foghatók fel, mint az ősgalériák, mindenekelőtt családi múzeumok voltak, melyekkel a család ugyanazt akarta dokumentálni, mint az ősgalériákkal : ősiségét, felemelkedését. Az arany, ezüst, drágakő, a különböző ékszerek minden korban - így a feudalizmusban is - értéket képviseltek, ezért a föld mellett ezeket is gyűjtötték tárházakban, kincstárakban, s ugyanúgy továbbörökítették mint a földet. Ezért a birtokkialakulás egyúttal a kincstárkialakulás irányát és összetevőit is jelzi. A kincsek - az esetek többségében - onnan származtak, ahonnan a földek, a birtokok is. Az első birtokszerző Esterházy Miklós volt, aki Dersffy Orsolyával és Nyáry Krisztinával, Thurzó Imre özvegyével kötött házasságaival olyan családokkal kötötte össze az Esterházyakat, akik Mátyásig és Oláh Miklósig - sőt az ő apjáig - eresztik családi gyökereiket. Nyáry Krisztina Thurzó Imre özvegye volt, mivel azonban a vagyont leányuk, Erzsébet örökölte, vele magbaszakadt ez a családi szál. Esterházy Miklós nem elégedett meg azzal, hogy Nyáry Krisztina férje lett. Thurzó Imre és második felesége, Nyáry Krisztina leányát elsőszülött fiához, Istvánhoz adta feleségül, hogy a Thurzó-örökséget családjának biztosítsa. Ezzel nemcsak birtokait alapozta meg, hanem a családi kincstárat is, bár akkor még nem élt Miklós nádorban a kincstáralapítás gondolata. Ennek lehetősége csak István nevű fiának, majd menyének, Thurzó Erzsébetnek halála után merült fel benne. Ekkor a kincsek hozzákerülnek átmenetileg. Az apa nemcsak a politika kártyáinak osztogatásához ért, hanem a családi szerepek szétosztásához is. A következő fiúra, Lászlóra száll az elsőszülöttség joga, de a nádornak ez az elképzelése is meghiúsul, mert Esterházy László Vezekénynél 1652-ben a török elleni harcban elesik. Míg tehát az 1645-ös, Miklós nádor halálakor felvett leltár az Esterházy István és Thurzó Erzsébet halála utáni állapotokat tükrözi; az 1654. évi leltár már az Esterházy László halála utáni 461
