Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Söptei István: A MINSZ megalakulásától a DISZ zászlóbontásáig (Az ifjúsági mozgalom története Vas megyében 1948. április–1950. június)

gárdákat alakított, amelyek a megye falvaiban, üzemeiben végeztek propaganda munkát a Függetlenségi Népfront programja mellett. Szombathelyről a népi kollégisták és 134 SZIT-es fiatal vett részt falujáró munkán. Az ifjúsági szervezetek választási agitációs iskolákat indítottak, kisgyűléseket tartottak, házi agitációt folytattak. A választás napján „az egyenruhás SZIT-esek felvonultak, énekeltek, és elkísérték az új szavazókat a szavazóhelyiségig. " A választási falujáró munka elsősorban a SZIT-szervezetek tevékenységében hozott javulást, és elősegítette a munkás-, paraszt- és diákfiatalok közeledését. „A választások alatt az ifjúmunkások vezető szerepet biztosítottak... A diákszövetség lenézte, a parasztfiatalság pedig nem ismerte a SZIT-et. A választások alatt azonban a SZÍT kultúrgárdái és falufelelősei megszerettették a parasztfiatalokkal az ifjúmunkásokat és a diákfiatalok is közelebb kerültek hozzájuk."

146 olvasható egy jelentésben. A budapesti VIT tiszteletére a MINSZ Vas megyei Bizottsága 3 hónapos munkatervet dolgozott ki és megindította a „Fesztiválért" mozgalmat. A felhívás következtében a megye ifjúsági szervezetei sorra csatlakoztak az ifjúsági versenymozgalomhoz, sorra születtek a versenyfelajánlások. A Mezőgépgyárban 5 SZIT-brigád alakult, s a fiatalok vállalták a túlórák ellátását. A szövőgyári SZIT-esek versenyre hívták ki a soproni Pamutipart, a MÁV-műhelyiek pedig a szolnokiakkal vívtak párosversenyt a VIT sikere érdekében. A Mezőgép SZÍT 1576 munkaóra bérét ajánlotta fel a VIT céljaira. A bőrgyáriszervezet elfogadta a tataiak versenykihívását és bekapcsolódott a Szikra előfizetési kampányba. A MAV-műhelyi fiatalok 2 mozdony megjavítását vállalták 105 ezer forint értékben. A VIT-re érkező 10 gyarmati fiatal költségének fedezését a vasi SZIT-szervezetek vállalták.

147 Az EPOSZ-szervezetek megerősítették az őrszemmozgalmat, részt vettek a gyomirtásban és aratóbrigádokat szerveztek. A búcsúi aratóbrigád 52 hold learatását vállalta. A Diákszövetség a megyei Diákolimpiász megrendezésével járult hozzá a VIT sikeréhez, ahol atlétikában, vívásban, röplabdában, tornában, labdarúgásban, kosárlabdában, asztaliteniszben, úszásban és öttusában mérték össze erejüket a fiatalok. Az úttörők dísztárgyakat, a bőrgyári SZIT-esek miniatűr cipőket, a mezőgépgyáriak szabadságszobrokat készítettek a VIT résztvevőinek.

148 A budapesti VIT eseményeivel egy időben Vas megyében is VIT rendezvények zajlottak le. Augusztus 14-én VIT-tábortüzeket rendeztek kultúrműsorral s az augusztus 20-i kenyérünnepek is az ifjúsági találkozó szellemében szerveződtek. De a vasi fiatalok a VIT-en is méltóképpen képviselték a megye ifjúságát. Szombathelyről 230, a megyéből 1380 küldött vett részt a találkozón. A VIT-sportversenyeken Budapesten Pados Imre SZIT-tag és Frigy Imre, a hegyhátszentpéteri EPOSZ tagja atlétikában kiemelkedő eredményeket ért el.

149 A VIT után Vas megyében az ifjúsági szervezetek megerősödtek, bár a klérus tovább folytatta romboló munkáját. A szövőgyárban például bibliakörök szervezésével és egyéni agitációval kísérleteztek. A vasvári SZÍT működését is a katolikus klérus akadályozta. Csempeszkopácson oltáregyletet, Szentkirályon rózsafüzért alakítottak. Szombathelyen 1949 őszén a diákok többsége még mindig részt vett a hitoktatásban.

150 Mindezek ellenére a VIT után a SZÍT, az EPOSZ, a Diákszövetség és az úttörőszervezetek taglétszáma alaposan megnövekedett, 1949 novemberében elérte a 32 000 főt, a MINSZ pedig valójában összefogó, irányító szerv lett. A már említett versenymozgalomban, a szövetkezetek szervezésében való részvétel (a megyében az EPOSZ-szervezetek mintegy 3500-4000 tagot szerveztek), a kísérleti (Micsurin) kertek létesítése, a közvetlen környezet szépítése, a társadalmi munkaakciók is ezt igazolják. Fogyatékosságként az oktató-nevelő munka, a politikai képzés nem megfelelő színvonalát, valamint a határ menti községek szervezési nehézségeit említhetjük meg. 387