Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Csák Zsófia: A szombathelyi „Társadalmi Forradalom” című lap történetéről

talis alakja kettős érzést sugall. Egyszer passzivitást, tehát nem dolgozni, minden elhallgat ezért mellette, mozdulatlanságával leállította a szokott életritmust. Másrészt hatalma, mindent megmozgatni tudó erő sugárzik róla, ökölbe szorított kezében mindent mozgásba hozni tudó hatalmának nagysága rejtőzik. Az indító vezércikk felszólít, hogy ne dínom-dánom ünnep legyen ez a nap. „Mi forradalmi szocialisták tudjuk, hogy most nincs az ideje annak, hogy ünnepeljünk. A nép nyomora nagy... a munkások mindenhol rabszolgaságban sínylődnek. Ilyen körülmények közt nem vágyódunk ünnepségekre és mulatságra. Május elseje számunkra a forradalom harci riadója. Azzal, hogy ezen a napon nem dolgozunk az urak számára, kijelentjük, hogy fel akarjuk magunkat szabadítani az állami uralkodás és a kapitalista rabszolgaság alól ; ezen a napon végigtekintünk küzdő sorainkon hogy előkészüljünk a közvetlen cselekvésre."

25 Elítéli, hogy Németországban, Ausztriában, Magyarországon s több helyen a május elseje nem egyéb az általános vigadozás napjánál. Csak Franciaországban, Olaszországban, Oroszországban és Spanyolországban ragaszkodnak a május elsejének eredeti forradalmi jelentőségéhez. Batthyány Ervin követendő példaként ófrancia munkásmozgalmat ajánlja. Ennek köszönhető, hogy a külföldi hírek között legtöbb franciaországi eseményekről tudósít. A francia munkások harcát hozza fel példaként, s okulásként a szociáldemokrata párt vezetőinek figyelmébe ajánlja. A francia munkásság már megkapta azt, amiért a magyar még csak sóhajtott, az általános választójogot. S mégis mi a helyzet: „Franciaország demokratikus ország, általános választójoggal, „radikális-szocialista" kormánnyal, szóval megvannak itt mindazok a gyönyörűségek, melyek után a magyar munkásvezérek annyira áhítoznak. És az osztályellentétek itt is megvannak. A tőke itt is kizsákmányolja a munkásságot. És a kormány? Nem kevésbé brutális eszközökkel támad a munkásságra, mint bármely más reakciós kormány... Franciaországban is a hadsereghez fordul a kormány segítségért és a „megsértett közérdek" jelszava alatt iparkodik a munkásság mozgalmát elfojtani. A hadsereg, mint sztrájktörő,, ez szolgál a francia demokrácia jellemzésére.

26 Friss mozgalmi híreket hoz az újság a francia munkások mindennapi harcáról, amikor is az általános sztrájk fegyverét alkalmazva vívják ki sikeresen egy-egy csoport követelését. Batthyány Ervin ezt a harci módszert, utat ajánlja a magyar munkásoknak. A francia törvényhozás kimondta az állam és az egyház szétválasztását, de ezzel csak látszólag kedvezett a népnek. Az állami iskolák ezután megkövetelik, hogy legfőbb kötelessége mindenkinek, hogy a haza engedelmes polgárai legyenek. „Szerencsére a szervezett munkásság nem megy lépre ennek a politikának. Nemcsak a vallásos hitet vetette ki szívéből, de megszabadult az államban való hit, a hazafiság, a törvénytisztelet dogmáitól is és világos tekintettel, örömteljes lelkesedéssel halad a gazdasági egyenlőség, a teljes emberi boldogság társadalma felé."

27 A francia munkásmozgalom sokkal előbbre tart mint a magyar, bátran tekinthetjük tehát Batthyány szerint követendő példának. A miniszterelnök kabinetjében több „szocialista" miniszter is van (pl. Briand), mégis ennek ellenére csak olyan rendeletek jelennek meg ami az államnak jó. Hiába van meg pl. 1906 óta törvénybe iktatva a vasárnapi munkaszüneti nap, sok helyen még nem sikerült neki érvényt szerezni. Franciaországban nagyon szépen halad az antimilitarista propaganda is, úgyhogy mivel már nem bízhat meg a kormány teljesen a hadseregben, külön fegyveres csendőrséget kívánnak létrehozni. De a francia szakszervezeti mozgalomnak ez nem akadály, ott is terjeszteni fogja az antimilitarista eszmét. A francia tanítók harcának ismertetésén keresztül rámutat, hogy a kapitalizmus elleni küzdelem az anyagi és szellemi munka felszabadítását jelenti. Hiszen a tanítókat az állam éppúgy kizsákmányolja, mint az ipari munkást a kapitalista. Az ötödik szám Kommün emlékszámnak készült. Batthyány Ervin Kropotkin után 357