Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Helytörténet - Simon V. Péter–Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1848. július–szeptember
vát támadás előtt mintegy tíz nappal kerültek a gondosan vezetett levelezőkönyvbe. Az írnokok munkájának minden bizonnyal a bekövetkezett harci események vetettek véget. A Dráva őrizetével megbízott őrsereghez rendelt országos biztos, Csány László rendelkezései, az önkéntes mobilizációra való áttérés igénye, valamint az önkéntes nemzetőrség kerületenkénti gyülekeztetésének gondolata már az ellenséges támadás megindulása előtti napokban azt eredményezte, hogy a dunántúli megyék mozgóvá tett egységei egymás után hagyták el állásaikat. 3 A vasi nemzetőrök ezen felül még tényleges harcászati feladatoknak rs eleget kényszerültek tenni, amennyiben október első felében előbb a Zala megyét nyugtalanító Nugent csapataival, majd a Tódor ovié tábornok vezette horvát népfelkelők Sopron és Vas megyéken át déli irányban menekülő egységeivel kerültek szembe. 4 Az állandó mozgásban lévő és október közepére végképp szétzilálódott Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség parancsnokainak kisebb gondjuk is nagyobb volt a pontos adminisztrációnál. 5 Vas vármegye mozgó nemzetőrségét június derekán állították föl, akkor tehát, amikor a szerb fölkelés kirobbantásával kezdetét vette az ellenforradalom „kamaraháborúja", s nyilvánvalóvá vált, hogy a kamarilla bosszúját megtestesítő Jellacic -, kinek horvát báni kinevezését számos más megyéhez hasonlóan Vas megye közönsége is „kedvetlenül" vette hírül 6 - támadása sem várathat már sokáig magára. A csupán csekély létszámú, s jobbára idegen katonasággal rendelkező Batthyány-kormány mindent elkövetett, hogy a törvényes úton mozgósítható belső erőket minél teljesebben igénybe vehesse és a honvédelem szolgálatába állíthassa. A miniszterelnök körlevélben szólította föl a törvényhatóságokat az 1848: XXII. te. értelmében felállítandó állandó nemzetőrség összeírásának mielőbbi befejezésére 7 , majd előkészületeket tett a már felszerelt egységek harckészültségének fokozása érdekében. Több helyről is javaslatokat kért volt főtisztek nemzetőrparancsnoki kinevezésére, s ezek alapján a főtisztek kinevezésének jogát gyakorló nádor távollétében sem késett foganatosítani az őrnagyi kinevezéseket. 8 A törvény értelmében eredetileg csupán rendfenntartásra és helybeni szolgálatra kötelezett nemzetőrök részleges mozgósításának gondolata a délvidéki példa nyomán merült fel. A szerb támadás veszélyének közvetlenül kitett Bács, Torontál, Temes és Krassó megyék már júniusban hozzáláttak a határőrezredek eltávozása folytán őrizetlenül maradt déli határ védelmének megszervezéséhez, s gyors egymásutánban rendelték ki nemzetőreiket a felkelők és a támogatásukra beszivárgó szerviánusok feltartóztatására szánt „kordonra". 9 A temesközi megyék és Bács-Bodrog nyomdokain haladva rövidesen összegyülekeztek a tiszáninneni és tiszántúli kerületekhez tartozó megyék nemzetőrei a Verbász-Óbecse-Nagybecskerek központokkal megszervezett délvidéki táborokban, sőt Baranya megye 3000 gyalogos nemzetőrével már a Dunántúl is képviseltette magát. 10 A Dráva-vonalon létrehozott őrsereg kiállítása nyugodtabb körülmények között és az egyidejűleg szerzett délvidéki tapasztalatok hasznosításával ment végbe. A mintegy 250-290 kilométer hosszan elhúzódó őrvonal megszervezésében oroszlánrész jutott Csány Lászlónak. Csány az egymást váltogató délvidéki kormánybiztosoktól eltérően a folyamatosság és állandóság elvét képviselve léphetett fel, minthogy országos biztosi megbízatása április elejéig nyúlt vissza. 11 Nem számított meglepetésnek, hogy a kormány éppen őt, a helyi viszonyokkal ismerős személyt bízta meg június 2-án azzal, hogy „kezdve Várasd tájékától egészen addig, ahol a Dráva a Dunába beszakad", létesítsen őrvonalat 12 , rendelkezvén egyúttal az e célból neki alárendelt 4000 főnyi sorkatonasággal és a „Drávára dűlő" megyék nemzetőrségével. 13 A belügyminiszteri rendelet értelemszerűen Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyéket, valamint Pécs városát utalta Csány hatáskörébe, a katonai elhelyezés kérdését utóbb Ottinger Ferenc vezérőrnagy feladatává téve. 14 Szemere Bertalan Csány lelkére kötötte, hogy az illető megyék nemzetőrsége „mozdíthatóvá tétetvén, mint a sorkatonaság, kellően, de kímélve alkalmaztathassék..., 270
