Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Helytörténet - Boros Éva: Adatok a kőszegi könyvkötők és a Ruszke könyvkötődinasztia történetéhez
rése céljából adatott ki." Az erkölcsi bizonyítván hiába „adatott ki", Ernának nem adatott meg, hogy taníthasson. Csupán egy rövid idejű helyettesítésről tájékoztat egy polgármesteri határozat 15 : „.. .1940. évi április hó 1-től április hó 30-áig terjedő időre 100 P. helyettesítési díjat állapítok meg és utalok ki...". Abban az esetben, ha Erna el tudott volna helyezkedni tanítónőként, a könyvkötőműhelyt egy rokon-gyerek - akit ők neveltek -, Feigl József vette volna át. (A Feigl-Rónai-dinasztia a kőszegi nyomdászdinasztiák egyik legismertebbje volt.) A terv egyik része sem vált valóra, Reigl József meghalt (1935) tüdőgyulladásban. Erna segédként dolgozott apja műhelyében 1937. augusztus 2-től 1941. február 20-ig. Édesapja halála után, 1944 áprilisában könyvkötői mestervizsgát tett Szombathelyen Bán Sándor műhelyében, s mint „mester úrnő" a kőszegi Ruszke-műhely vezetője lett. 16 A mesterlevél feljogosította Ruszke Ernát mestersége gyakorlására, ehhez iparengedélyt szerzett 1944. december 29-én. 17 Az ismert történelmi korszak viszonyai között a könyvkötő műhely nem működhetett sokáig. Dokumentumunk az újranyitásról van 18 , melynek dátuma: 1945. április 19. A műhely újranyitása után Ruszke Erna egyedül dolgozott. A műhelynek addig legtöbb megrendelést adó katonai alreáliskola megszűnt. A történelem „fricskája": a felszabadulás után egészen 1957-ig Ruszke Erna legbiztosabb megrendelője a szovjet katonai parancsnokság. De kötött folyóiratokat, hírlapokat, a Kőszeg-környéki falvak magánmegrendelői számára imakönyveket (főleg javítás), megrendelő a levéltár, a tanács is anyakönyvek, születési-házassági kivonatok bekötésére. Ugyanakkor koszorúszalagok aranyozását is végezte ugyanazzal az aranyozótechnikával, amit apjától tanult a kötések aranyozásához, ugyanazokkal a szerszámokkal, aranyport használva. De mind e munka egy műhelyben egy mesternek elegendő. 1976. január 6. napján, életének 74. évében az utolsó kőszegi kézi könyvkötő, Ruszke Erna elhunyt. JEGYZETEK 1. Végh Gyula: A soproni könyvkötők céh-könyve. Vasi Szemle 1936. III/4. 225-233. 2. A „senk" a schenk német kifejezéssel azonos, ua. mint: gäbe, azaz: ajándék, juttatás, útravaló. 3. Csatkai Endre: Debreceni könyvkötő-legények Sopronban. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen, 1957. 4. Szövényi István kutatásai alapján : Zsák Móric. Erről tudósít a kőszegi polgárkönyv (Polgárkönyv 1764-1974) 169. paginája. 5. Savaria Múzeum Helytörténeti Addattára (HA) 256. 6. Adatközlő: Ullrichné Ruszke Katalin nyugalmazott tanárnő. Keszthely, 1977. szeptember 25. (magnetofon-felvétel) 7. Téves adatközlés. Helyesen: A Két Lovacskához (Zwei Rössel) címzett szállodában laktak, amelynek földszintjén könyvkötőműhely volt. 8. Ma Neusiedl am See, Burgenland. 9. CsenkiÉva-Halász Margit: Ruszke Erna könyvkötőműhelye. Savaria 2. (Szombathely, 1964.) 286-287. 10. A családi dokumentumok megvásárlása a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága részére folyamatban van. Jelenleg Ullrich Nándor (Szombathely) tulajdonában. 11. Adás-vevési szerződés a könyvkötő műhelyről és szerszámairól. (L. 10. jegyzet) 12. Adás-vevési szerződés a házról. (L. 10.) 13. Adófizetési ív 1909. évre Ruszke Lipót részére. (L. 10.) 14. L. 10. 15. L. 10. 16. С senki-Halász: I. m. 287. 17. Véghatározat könyvkötői iparigazolvány kiadásáról. (L. 10.) 18. Hivatalos igazolvány a műhely újranyitásához. (L. 10.) 265
