Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Néprajz - Dömötör Ákos: XIX. század eleji ponyvairat Vas megyéből

ment léjzen boldog Jz. Angya-/lokkal nékie Jzolgál áldozót nélkül,/ meg nem hal az halálo-oráját tizenkét/ napal elöb meg tudya azon lélek igye-/nejjen menyorjzágba megyén ezek az/ Krijztus Urunk Jzova mellyeket az Ke-/rejztfán mondót atyám botsájt meg/ nékik a kik engemet fel-fejzitenek és/ mindjzol mondván ma léjzel velem az/ Paraditsomban örökön öröké, Amen. A szakrális ponyvanyomtatványban rögzített vasi legenda mesterien szerkesztett népi alkotás. Az érzelemtől mélyen átfűtött látomáselbeszélés két közismert legendatípus kombinációja. Bálint Sándor véleménye szerint „ez a ponyvairat két szakrális folklórtémának ötvözete. Mindkettő gyökerei még a középkorba, Szent Brigitta látomásaira nyúlnak vissza. Az egyik Szűz Mária (Brigitta) álma, a másik Szent Mihály levele, amelyet a normandiai Szent Mihály-hegyen (Mont Saint Michel), a középkor egyik híres, máig látogatott kegy helyén mutogattak. A legenda szerint maga az arkangyal küldötte a föld lakóinak, hogyan éljenek, hogy üdvösségre jussanak. A fiktív levél a könyvnyomtatás feltalálása után főleg az ausztriai Wels városának közvetítésével Közép-Európában is számtalan változatban elterjedt. Ez a ponyvairat összeszőtt, kontaminált szöveg,- és a hívek amulettként mindig magukkal hordozták, hogy megvédje őket a hirtelen és készületlen haláltól, vagyis az utolsókenet nélkül való kimúlástól."

6 A szenvedéstörténet mozzanatait felelevenítő álmok és látomások mind a külföldi, mind a magyar szakrális néphagyómányban közismertek. Frederic С. Tubach legendakatalógusából vett nyugati párhuzamok megvilágítják a kisunyomi ponyvaváltozat fejlődési helyét a hagyományozódás folyamatában. Igen gyakran fordult elő a középkor legendái között az a vallásos elbeszélés, mely szerint egy apáca látomásában Krisztus jelenik meg a kereszten.

7 Emellett felbukkan a „Krisztus üldözői között" témájú legenda: ebben a szűz látomásában Krisztust üldözőitől körülvéve pillantja meg.

8 Lényegében a szakrális ponyvairat első része Tubach 979. számú legendájával egyezik meg tipológiai szempontból. A katolikus egyház messzemenően tolerálta a szenvedéstörténetet népszerűsítő népi gyökerű látomásokat és a velük kapcsolatos folklór legendákat. A katolikus teológusok hangsúlyozták Brigitta, Mária Magdolna és Szűz Mária látomásaival kapcsolatban a népi gyökerek meglétét, de ugyanakkor az egyházi gyakorlat során és az élet valóságával számoló szinkretizmus révén a néphagyomány részben elismertté vált a liturgia mellett. A katolikus teológiai értelmezés és főleg az egyházi gyakorlat fokozatosan arra hajlott, hogy elfogadja a víziók keretében jelentkező vallásos népi tradíciókban az anya fia iránt érzett természetes emberi szeretetét. Bizonyságul erre vonatkozóan hadd idézzem a katolikus teológiai irodalom értékelését a harmincas évekből: „A hagyomány azt is tudja, hogy a feltámadás után nem csupán Mária Magdolnának jelent meg Jézus, hanem szent Anyjának is. Lehetetlen, mondja a hagyomány, hogy csupán a megtért bűnösnek jelent volna meg és nem jelent meg a legtisztabbnak és a legszentebbnek, aki egyúttal édesanyja is volt. Az egyházban kezdettől fogva győzedelmeskedett a hagyomány ereje. És bár ma sem hivatalos tanítás, de minden katolikusnak szent hite, hogy Jézus először a Boldogságos Szűznek jelent meg."

9 Nyilvánvalóan a hivatalos egyházi értékelés egyeztette a természetes családviszonyokból fakadó emberi érzések népköltészeti kifejeződését a bibliai tanítások előzőleg már kanonizált, jóváhagyott magyarázataival. Fejtegetésünk lényege a vasi vallásos ponyvairatra vonatkozóan pedig az, hogy a katolikus egyház a Szűz Mária víziójáról szóló legendákat egyáltalán nem üldözte, sőt egyetértőleg támogatta elterjedésüket. Nem szólva arról, hogy a legenda változatait írástudó szerzetesek rögzítették vagy másolták a kolostorokban. A szakrális ponyvairat lényegében a következő fő részekből áll: I. Szűz Mária álma: Jézus Krisztus szenvedéstörténetének előadása. - II. Jézus Krisztus válasza: az álom 160