Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

nem lényeges kérdés, hogy a két darab közül melyik volt Adamovics Lászlóné birtokában, tehát melyiket rajzolhatta le Glembay mérnök. Az MNM csepini korongja: Rómer 1865, 74-75; Pulszky 1883, 21. ábra 4; Pulszky 1897, XXIX. t. 4; Patay 1958, XIX. t. 4; talán az Ötvösmű-kiállítás katalógusa 1884, 11, a 2. vagy 3. számú tárgy. A Württembergisches Landesmuseum korongja: Patay 1958, 44, 85. jegyzet, XVII. t. 5; az 1974-ben megvásárlásra ajánlott koronggal való azonosságára Makkay 1976, 287, 244. jegyzet; Hartmann 1982, 150-151, és 115. t. Au 4855. Ennél a képnél a filmet a klisékészítés közben oldalirányban megfordították, és így a tárgy bal oldala a jobb oldalra került, a „fenn" és a „lenn" azonban maradt. H. Schickler felvilágosítása szerint a tárgy díszítésének mélyedéseiben itt-ott még láthatók annak a vörösesbarna földnek a maradványai, amelyben a tárgy előkerülhetett. 8. Csepin, az 5. korong. A legkisebb pár egyike. Súlya 10 Уг „arany", tehát 36,75 gramm. Egyéb ismérvei és holléte ismeretlen. Lásd még a katalógus A-B pontjait is! Rómer 1865, 74. 9. Csepin, a 6. korong. A legkisebb pár másik példánya. Súlya 36,75 gramm volt. Az előbbi korongnál elmondottak erre is vonatkoznak. Rómer 1865, 74. 10. Stollhof-Hohe Wand („neue Welt genanntes Thal"), korábban Wiener Neustadt, a magyar irodalomban Bécsújhely és Nemetujhely néven is, 1. korong. 1864-ben egy pásztorfiú találta, párjával (alább all. számon), hat réz kettős spirálissal, két bodrogkeresztúri típusú lapos rézbaltával, kilenc kis spirális csövecskével, két spirális karvédő koronggal, és végül egy ugyancsak rézből kalapált, vadkanagyar-lemezre hasonlító csüngővel együtt. A kincshez tartozó további tárgyak közül négy arany szemüvegspirális elveszett. Az előkerülés megadott helye egy meredek lejtő, ahol semmi humusz nincs, így elképzelhető, hogy a kincs hegyomlás vagy más, eróziós tevékenység során egy magasabban fekvő helyről kerülhetett tálalási helyére. Kétségtelenül egy gazdag elrejtett kincs volt. A korongon három dudor van, három sor gyöngy kíséri a peremét. A két-két átlyukasztás a belső gyöngysoron látható, és kétszer hat-hat rövid, apró gyöngyözésekből álló szalag halad a középpont felé. Átmérője 13,8 cm, súlya 121 gramm, ma tehát ez a legsúlyosabb rézkori aranykorong. Jelenleg a bécsi Naturhistorisches Museumban van, leltári száma 13799a. Sacken 1865, 113-138; Sacken 1873, 602; F. Mühlhofer: Über Zeitstellung und Bedeutung der Ringwälle bei Maiersdorf an der Hohen Wand in N.-Ö. Sitzungsberichte der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, 1924-1925 (1925), 36-40; K. Willvonseder

: Die mittlere Bronzezeit in Österreich. I. Teil: Darstellung. Wien 1937, 363; K. Willvonseder : Die Kunst der Steinzeit und Bronzezeit Österreichs. In: Die bildende Kunst in Österreich. Hrsg. von Karl Ginhart. Wien 1936, 90, 33. jegyzet; Angeli 1967, 491^192, 3-4. táblák. 11. Stollhof-Hohe Wand, 2. korong. Kisebb, mint az előbbi, átmérője 10,6 cm, súlya 71 gramm. Peremét csak két sor pontozás kíséri, a külső ebből is kopott. A két-két átlyukasztás a belső pontsoron is belül van, a befelé haladó rövid szalagok pedig csak öt-öt pontsorból állanak. A poncolt dudorok kivitele gyengébb, mint a nagyobb darabon, és más jelek mellett ez is azt mutatja, hogy ez a korong csak ügyetlen korabeli másolata a nagyobbiknak. Jelentős különbségek vannak a két tárgy aranyának és nyomelemeinek az összetételében is. 106