Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

az I. táblán), a másik (a katalógusban a 15. számú) pedig a 3. Jankovich darabhoz (a katalógusban a 3. számú, az I. táblán). így legalább valami fogalmunk lehet a díszítésükről. A ma ismert, lelőhely nélküli korongok között azonban egyetlen egy sincs, amely megfelelne ezeknek a feltételeknek. Ennek ellenére meg vagyunk győződve arról, hogy nem vesztek el végérvényesen, azaz nem olvasztották be őket. Valószínű, hogy ezek is valamilyen külföldi magángyűjteménybe kerültek. Az MN M által 1900-ban 120 Koronáért vásárolt kis korongról mindmáig csak egy adat nem jelent meg nyomtatásban : az, hogy egy Kanitz Antal nevű személytől vásárolták (a katalógusban 18. számon, IV. tábla). Előkerülési helyéről semmit nem tudunk, lehet, hogy erre vonatkozott az az olvashatatlan szó, amely a leltárkönyvben a megjegyzés rovatban van. Súlya olyan kicsi (20,12 vagy 21,24 gramm), hogy még a legkisebb csepini korongok egyikével sem lehet azonos. Ezt követően rézkori aranykorongjaink kérdéseit a kutatás teljesen mellőzte, csaknem fél évszázadig. Sőt visszalépés volt, hogy Tompa Ferenc 1937-ben Pulszky jó keltezését megváltoztatta, és a kései bronzkorba keltezte ezt a típust.

41 A korongok sora tehát egyelőre azzal a két remek darabbal zárul, amelyeket 1952-ben fedeztek fel a Zala megyei Csáford község területén, a Bogota domb déli lejtőjén (a katalógusban a 20-21. számú darabok, és az V. táblán láthatók).

42 Mindmáig ezek a legszebben díszített példányok, ráadásul ismerjük pontos lelőhelyüket, sőt valamennyire még előkerülési körülményeiket is. Nem kizárt, hogy a földbe kerülésük valamilyen rituális cselekménynyel volt kapcsolatban. Erre utalnának a tálalási helyükön megfigyelt égett földrögök. A két mestermunkának számító korong nyilvánvalóan fontos személyhez tartozott, paphoz vagy törzsi vezetőhöz. Már Pulszky Ferenc utalt arra, hogy korongjaink általában párosával kerülnek elő. Nézete a stollhofi darabokra alapozódott, és jól igazolódott a csáfordi korongokkal. Meg szeretnénk említeni, hogy ezeknek az általunk Stollhof-Csáford típusnak nevezett korongoknak ma elfogadott keltezését legelőször Bóna István javasolta, még 1960ban. Ő akkor a lengyeli és a badeni kultúrák közötti időszakra helyezte őket, arra a periódusra, amelynek emlékanyaga a kerámia alapján akkoriban még nem volt elkülönítve.

43 Korek József ugyanabban az évben a rézkor és a korai bronzkor közötti időre keltezte a csáfordi korongokat, bár erre magát a nevet, a Zók-Vucedol kultúrát nem használta.

44 Később viszont ő volt az, aki először használta a ma is érvényes korbeosztást,

45 a Balatoni kultúrát. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a Dunántúl rézkori művelődései tévesen kerültek ugyanabba a kategóriába, mert a Balatoni kultúra vagy csoport néven elkülönített anyag legalább három, egymástól teljesen idegen kulturális együttest alkot, és két vagy három egymást követő szakaszra is bontható.

46 Adatok híján nem tudjuk, hogy ezek közül korongjaink melyik területi csoportba vagy rövidebb időszakba keltezhetők. Sok oknál fogva egyébként hasznosabbnak és pontosabbnak ítélhető, ha a különböző kultúrák és fázisok egyvelegét jelentő Balatoni csoport elnevezés helyett a Lasinja művelődés kifejezést használjuk azokra az emlékanyagokra, amelyek megfelelnek a jugoszláv kutatás által már korábban körvonalazott emlékanyagnak. Feltételezve tudniillik azt, hogy a rézkori aranykorongok többsége ebbe a Lasinja emlékanyagba tartozik, amit a Dráván túl fekvő Csepin hat korongja, továbbá a két csáfordi darab meglehetős biztonsággal sejtet. Korábban már részletesen foglalkoztunk azzal az ezüst koronggal, amelyet ugyancsak három kúpalakú dudor díszít, és amely Morvaországban, a Beszkidek hegység nyugati lábánál, S tr amber к mellett a Kotouc hegy tövében került elő.

47 Annak idején ez a darab elsősorban azért mutatkozott fontosnak, mert térbeli kapcsolatot jelentett - és természetesen jelent ma is - a Jordanów-kultúra felé. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy mindmáig ez számít a legkorábbi ezüstből készült tárgynak Közép-Európában. 102