Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

Azóta viszont szintén Morvaországban, ugyancsak Stramberk közelében, Hlinsko mellett előkerült egy kis raktárlelet is, amelyben réz spirálisok mellett három egyszerű réz korong is van, mindegyiket 3-3 dudor díszíti.

48 Nyilvánvaló, hogy ezek a korongok az aranyból kalapált előkelő díszkorongok egyszerű utánzatai. Egyúttal azt is bizonyítják, hogy a három dudoros korongok nem kizárólag a Lasinja-művelődésben voltak használatban, hanem meglétükre mindazokban a rézkori művelődésekben számítanunk kell, amelyek a kottafejes kerámiából kialakult késő neolitikus festett kerámiák lengyeli és morva festett csoportjaiból jöttek létre. Érdekes megfigyelni azt a kettősséget, amelyet az alföldi rézkori művelődések (tehát a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrák) közismert aranycsüngői és a pannóniai értelemben vett Dunántúl kerek aranykorongjai alkotnak. Mindmáig egyik típusból sem került elő egyetlen egy darab sem a másik kulturális területen. Ez is azt jelenti, amire sok más jelből is következtetnünk kell. Jelesen azt, hogy mindkét terület, a tágabb értelemben vett Dunántúl és az Alföld az egész rézkor folyamán következetesen őrizte ősi, a neolithikum kezdetén már határozottan elkülönült saját hagyományait. Ez az ősi eredetű különbség mai ismereteink szerint a legkorábban abban nyilvánult meg, hogy az Alföldi Vonaldíszes Kerámia önálló egységet alkot, határozottan elkülönülve a vonaldíszes kerámiáknak a keleti területeire kizárólagos jellemző kottafejes kerámiától. Nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy mind az Alföld, mind a dunántúli térség rézkori népességei egyenes leszármazottai voltak a területükön egykor honos vonaldíszes népességeknek. Tanulmányunk célja azonban nem etnikai kérdések megvitatása volt, hanem az, hogy összeállítsuk a három dudoros aranykorongok lehetőség szerinti teljes listáját, és 103