Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről

szanti oldalait pedig éppen olyan apró poncolt gyöngyökből álló dudorsor kíséri, mint amilyeneket a korongok egy részén is láthatunk. Ma négy darabra van törve (fényképünkön csak két darab látható), és az egyik törésnél őskori javítás figyelhető meg (VI. tábla).

36 Az MNM leltárkönyvei szerint 18, valójában azonban 19 egymásra futó végű, sima testű, kerek átmetszetű huzalból készült aranykarika is tartozott ehhez a kincshez (VI. tábla). Átmérőik 2,8-7,4 cm között változnak, súlyuk összesen 318,6 gramm.

37 Már korábban úgy foglaltunk állást,

38 hogy ezt az együttest ugyanazon kincs részének tartjuk, amelyhez a hat korong is tartozott. Egyik érvünk e mellett, hogy Glembay igen nagy bizonytalanságot mutatott a hat korong tálalási idejét illetően: 1861, 1863, 1864. Kizártnak tartjuk, hogy egy mérnök ne tudta volna megállapítani a felfedezés pontos idejét, főleg olyan körülmények között, hogy a dologból hivatalos vizsgálat is született, az ügy a megyei hatóságok kezébe került, és nagy port vert föl. Véleményünk szerint a hat korongot nem akkor találták meg, amikor a tényei legény vízivás közben a mezei kút falában felfedezte őket. Az 1880-as kincset, és talán vele együtt az MNM nagy korongját (lásd a katalógusban a 13. szám alatt és a II. táblán!), továbbá a hat korongot valamivel korábban együtt találhatták. Erre vonatkozhat a Glembay által emlegetett 1861, vagy akár 1863. Régi aranykincsek véletlen vagy kincsrablással egybekötött találásakor nem ritka az, hogy a találók, félve a hivatalos szervek közbelépésétől, a tárgyakat közbeeső rejtekhelyre dugják. A legjobb példa rá az éginai kincs esete.

40 Van adatunk egy további, eddig ismeretlenül maradt korongra is. Ezt Vas megyében Kőszegpaty és Vassurány között, a „surány-patyi erdőben" az 1870-es években vagy korábban, ma már ismeretlen helyen és körülmények között találták (lásd a katalógusban a 17. számon, és a IV. táblán!) Annak idején papi melldísznek tartották, a római ékszerek felsorolásánál szerepel. Gróf Pálffy-Daun Vilmos - valószínűleg annak a földterületnek a birtokosa, ahol a korong előkerült - tulajdonjogának fenntartásával a Vasmegyei Régészeti Egylet gyűjteményében helyezte el a korongot. Ma már nem található meg a jogutód, a Vas megyei Múzeumok gyűjteményeiben. Mint dr. Bandi Gábor megyei múzeumigazgató szíves közléséből tudom, az a valószínű, hogy vagy maga a letétbe helyező, vagy örökösei valamikor visszakérték a darabot. Ennyi lenne mindaz, amit a feljegyzett méretén (13,5 cm átmérőjű, 1 mm vastag volt) kívül tudnánk a korongról, ha ismét csak Hampel József nem készített volna róla egy vázlatos rajzot, amikor 1898. április 6-án Szombathelyt a múzeumban járt (ennek másolata látható a IV. táblán). Sajnos, nem részletezte a díszítést, nem jegyezte fel a súlyt és a méreteket, nem tudakolta meg - illetve nem örökítette ránk - a tálalási helyet és a körülményeket. A múzeumi feljegyzésekből mégis van valami elképzelésünk a tálalási helyről, és ez annál fontosabb, mert jószerével ez az egyetlen darab a régi magyarországi korongok között, amelynél legalább valami reményünk van arra, hogy esetleg közelebbről is meghatározhatjuk valamikor a pontos tálalási helyet. A korong további sorsa után való nyomozás nem sok reménnyel kecsegtet, de azt sem mondhatjuk, hogy teljesen kilátástalan. Valószínű, hogy ez is külföldre került, esetleg a beolvasztás sorsára. A korongokkal foglalkozó kutatók közül mindeddig senki sem olvasta el figyelmesen az 1884. évi ötvösmű-kiállítás katalógusát, beleértve e sorok íróját is. Ez a katalógus ugyanis az MNM által kiállított darabokon kívül (lásd a szöveges rész felsorolásában az 1-4. számú darabokat, amelyek azonosak a mi katalógusunk 1., 2., 3. és 6. vagy 7. darabjaival), továbbá a Storno-féle korong mellett (a felsorolásban a 7. tárgy, nálunk a katalógusban a 16.) ki volt állítva két további aranykorong is. Mégpedig egy Kárász Géza nevű magángyűjtő gyűjteményéből (a felsorolásban az 5-6. számú darabok, a mi katalógusunkban a 14-15. számot viselik). Sajnos rajzot vagy fényképet és méreteket nem közöltek róluk. Azt mindenesetre megemlítették, hogy az egyik (a katalógusban a 14. számú) hasonló volt a Jankóvich-féle 1. koronghoz (a katalógusunkban az 1. számú, 101